Hatnak a szerek

Ódzkodom az antibiotikumtól, de most nagyon bevált Petinél. Szelídült a köhögése már a 2. adag bevétele után. Persze látszik még rajta, hogy nem teljesen egészséges, de össze sem lehet hasonlítani a pénteki valójához. Már "csak" azt kapja, meg a köhögés elleni gyógyszert és szemcseppezzük. Sosem fogja megszeretni a cseppentés műveletét. Meg is értem.

Éppen ezért, mert annyira hősiesen viselkedett, meg hát az apukája is elaludt, amint hazaért a szombati melóból, elvittem Petit csavarogni, hogy ne zavarjuk apa álmát. Először motorozni akart, mert az arborétumos videót néztük előtte és kedvet kapott hozzá. Már erősen sötétedett, amikor kitettük a lábunkat, ezért máshogy döntöttem és elvittem felfedezni az új üzletközpontot. Szerintem örökké hálás lesz nekem, mert nagyon betaláltak a tervezők nála az üvegfalú lifttel és a mozgólépcsővel és a parkolóházzal. Csodálattal nézte, hogy a magasban parkolnak az autók, és lifteztünk egy csomót, és nézte hosszasan, hogyan lifteznek mások.

A játékboltba olyan nemes egyszerűséggel lépett be vásárolni, mintha minden nap őt küldenénk a boltba. Simán odatalált a kisautókhoz -még jó, hogy nem a nagyokhoz :) -, egyből talált két neki tetszőt, hogy egyik keze se maradjon üres :) és vitte a nénihez fizetni. Onnan még lementünk az igazi buszállomáshoz, ami az épület méretéhez képest nem kapott valami nagy helyet. Esős-havas időben ha beállnak a buszok a pöfögő motorjukkal a fedett részre, szerintem simán beszivárog a kipufogóbűzük az üzlettérbe. Amúgy Petinek nagyon tetszett. És ennyi nem volt még elég neki, innen is látszott, hogy gyógyulóban van. Akárhogy próbáltam elterelni a figyelmét, nem tudtuk kikerülni a plázát. Oda is be kellett mennem vele. Ott a két pénznyelős kisautóba mászkált felváltva. Életében először, és ha rajtam múlik, utoljára bedobtunk neki egy százast és megrázatta a kis valagát a kisbuszban. Nem volt különösebben feldobva tőle. Mozgólépcsőztünk, lifteztünk itt is, aztán hazajöttünk apához. Az öltözetéről jut eszembe, hogy tegnap nagy küzdésem volt vele, mert a terepszínű ruhákat nem akarta felvenni. Aja, nem kell, az katona bácsié, nem Petié, másikat veszek fel! Na, nem csak lányos dolog a válogatás, kezdem belátni! :)) De azért a nadrág maradt, kicsit megzsaroltam vele.

Petikém mostanában a következőkkel áll elénk, tegnap is ezzel lepte meg az apukáját: amikó bölcsödés vagyok, utána obodás leszek, utána megyek iskolába! /öcsödi mamájától tanulta, mint kiderült. / Szerda óta érlelődött benne és tegnap végre megosztotta velünk a tervét! :))

Ma is arra mentem be hozzá, hogy már ül a padlón, veszi fel mezítlábra a szandálját és mondja: aja, felvettem a szandibandit, amikó óvodás leszek, akkó akkó utána megyek iskolába! És diadalittasan, mert megpuszilgattam a buksiját, ment ébreszteni ugyanezzel a szöveggel az apukáját. Ő még jobban is járt, mert neki vitte a szandálját is, hogy vegye fel, mert hideg a padló és megfázik, vegye fel, mert hideg a föld, stb. stb. , csak ezeket mantrázta. Aztán azt kombinálta ki, hogy őt várja Ezsike mama és Aci papa, induljunk, menjünk el hozzájuk. Összeszedett pár kisautót, kérte a hátizsákját és ott toporgott. Nem tehettünk mást Lacival, mint leszerveztük mamáékkal egy kis randit és a két fiú magamra hagyott. Megfőztem az ebédet, kicsit pakolásztam, aztán haza is jöttek. Peti 3-ra aludt el, mert tegnap hagytam, hogy a délutáni 3,5 órás alvása gyógyulást hozzon neki.

Így állunk, megyek dolgomra, vár egy kupac gyűrött ruha, de vonz az ágyikó is Peti mellett. Majd beszámolok, melyikük győzött. :))