Mintha nem is lett volna vasárnap

A hétvégénk nagyon rövidnek tűnt. Alig szoktam meg aput, már be is ment túlórázni vasárnap. Nem is tudok semmi érdekes itthoni eseményről beszámolni. Miután hazaért apu, pihent ő is egyet és elmentünk előköszönteni szolnoki papát. Szülinapja lesz, de épp nem hétvégére esik és csak most lehetett együtt a család. Papa is kapott egy webkamerát, hogy távollétünk esetén is meg tudjam mutatni neki, hogy nézek ki vagy éppen mit csinálok. A felnőttek pezsgőztek, mama pogácsát sütött, unokatesóimmal játszottam kicsit. Dédimama hamar elvonult pihenni, a végére már csak mi maradtunk mamáéknál. Számítógéprendbetételezéssel telt papa és apu délutánja, mi pedig mamával és anyuval "játszottunk". Autótologatást, motorozást, telefonálást, olvasást és rajzolást játszottunk. Eszegettem is mindenfélét és a pohárbólivó-tudományomat fejlesztgettem. Szinte a fürdésre értünk haza, olyan gyorsan eltelt az este.

Emlegett anyu, hogy hétfőtől cudar világ lesz és az is lett!

Kezdem mindjárt a korai keléssel. Ma 7 előtt már ébrednem kellett és állítólag a fél hetes kelést lesz a feladatom megszokni. Puccba vágtuk magunkat, aput beadtuk a munkahelyére és az összes sárga/piros/lámpán átslisszolva éppen odaértünk 8-ra anyuval a bölcsibe. Aki nem ér 8-ig oda, az már csak fél 9-kor mehet be, a reggelizés idején nincs ajtónyitogatás. Kár volt ennyire sietnünk, mert reggelit nem ettem. :) Halkrémes kenyeret?! Na, nemá'! Akkor láttam egy időre utoljára anyut, egész délelőtt Vali néni vigyázott rám. Hangos sírással követeltem az anyukámat, aki nem akart előkerülni. Még a vész esetére bevitt párnám és cumim is előkerült, hátha attól nyugszom meg. Szép lassan vettem tudomásul, hogy anyut nem jön elő, bármilyen hangosan is csalogatom. Próbáltam belefeledkezni mindenféle játékokba, de ez a fránya hüppögés csak nem akart elmúlni. Anyun járt az eszem, amikor kibámészkodtam az ablakon, vagy amikor telefonáltam a játéktelefonokkal. Hogy tehetett velem ilyet, hogy csak úgy se szó, se beszéd, otthagy? Azért sem ettem meg a tízóraira kínált gyümölcsöt! Pár darab gabonapehellyel könyörült meg rajtam Vali néni, azt rágcsáltam el. Játszottunk, zenét hallgattunk, néha már majdnem sikerült igazi bölcsisként viselkednem. Többször voltam Valika karjaiban, de ha ki kellett mennie, jó volt Ica néni vagy Tündi is, csak csimpaszkodhassak egy néni nyakába. Kipróbáltam Vali néni tisztábatevő technikáját is, de mivel ő nem bohóckodott velem, mint anyu vagy apu, üvöltve tűrtem el ezt a megalázó helyzetet.

Ebédidő lett végre, már nagyon megéheztem, bármit hozhattak volna, megettem volna a nagy ijedtségre. Zöld főzelék volt krumplival meg túrófelfújt. Egyedül láttam neki, aztán Vali néni segítségével szinte mindent felfaltam. Ha hamarabb megtudom, hogy amint végzek, máris találkozhatok anyukámmal, sokkal ügyesebben ettem volna. Így is nagyon megdicsért anyu, mert idegenben még soha nem ettem ennyit!

Na, amint odakísért hozzá Vali néni, a nyakába fúródtam és el nem eresztettem! Felöltöztünk, hazaautóztunk és ágynak estem. Fárasztó egy nap volt, az biztos!