Anyu, apu, megaPeti: Ha nem látom, el sem hiszem

Anyu bejegyzése:

Kezdünk belerázódni a fél hetes kelésbe. A fél hetes kelés persze egyelőre rám vonatkozik, mert Laci még kihasználja a telefon szundi-adta lehetőségét még 5-10 perc éledezésre, Petit meg utoljára ébresztem, hadd álmodja végig még az utolsót.

Mennyi mindenre van idő, ha korán ébred az ember! Hosszas zuhanyzásra, hajmosásra, rendes hajszárításra, stb. Fél hétkor egyből pattantam ki az ágyból, ma is így indítottam a napot és rá sem ismertem magamra. Nagyjából előkészültem, ki mit vegyen fel, aztán elkezdtük ébresztgetni Petit. Laci sokszor kis ébresztési cselekhez folyamodik, mert ma pl. azt mondta Petinek, hogy itt van egy macska. Jól is néznénk ki! Én halkra állítottam neki a Minimaxot és egy szignálra már fel is emelte a fejét. Aztán hanyatt feküdt még vagy tíz percig, dörzsölte a szemeit csudamód, laza egyszerűséggel odavetette, hog kaka, aztán egyszercsak kicsoszogott hozzánk. Halvány hasonló emlékek derengenek kiskoromból, nem nagyon szerettem korán kelni. Tényleg kaka volt, nem tévesen riasztott. Valika mára megmenekült!

Apaszállítmányozás után megint sikerült elkapnunk egy zöldhullámot, de még annak ellenére is döcögősen haladtunk a bölcsi felé. Peti már messziről mutogatta, hogy oda megyünk, emlegette a néni-baba szavakat. Biztosan éhes lehetett már, mert amint levetkőztettem és beadtam Valikának, hozták a reggelit és ő egyből az asztalhoz is ült. tejet nem ivott, de valamivel kent kenyeret evett, megdicsérte a gondozónő. Vártam a sírását, de az ÉN GYEREKEM no meg az apjáé nem sírt! Bement, játszott, nem sírt! Nem mintha törvényszerű lenne a bőgés, de a tegnapi félórás után odaképzeltem egy másikat is. És nem!!! Egy darabig ott toporogtam, leskelődtem, aztán megágyaztam magamnak egy kis matracra. Nem tudtam elaludni, mert kényelmetlen volt, meg közben Petitől is elvettek valamit és csak rákezdett a sírásra. 10 percig tartott csak, de ezután sokszor maradt Vali néni közelében, néha fel is kuporodott az ölébe.

Gondoltam egyet, jeleztem, hogy kilépek a városba és elmentem csavarogni. Furcsa és céltalan séta volt ez, mert nem kellett visszasietnem Petiért és az apukája sem kötötte a lelkemre, hogy igyekezzek haza, ne járjam végig az áruházakat. Vettem tejszínt és ketchupot a Margó-féle husihoz /thx. a receptért/, megnéztem a téli leárazás kínálatát. Találkoztam banki ügyfelekkel, ismerősökkel, másfél órát voltam így távol a bölcsitől. Amikor visszaértem, békés csend honolt a teremben, mind a négy fiú csendben játszott a maga módján. A többiék még betegek. Ha lehet ilyet mondani, épp jókor beteg Ildikó, mert így kisit több idő jut Petikémre, ha netán eltörne nála a mécses.

Az ebédeltetést már végigkukkoltam. Megint EVETT ebédet Peti! Egyedül is kanalazott és Valika is segített neki. Utólag árulta el nekem a gondozónéni, hogy krumplifőzelék volt hússal és mandarin, gyümölcslé. Mandarint nem evett Peti, minden másból elég sokat. Jaj, de jó!