Céltalan séta?

Száraz és napos reggelre ébredtünk, nekivágtunk a városnak. Anyunak van ugyan felírva egy-két tennivalója, amit a városban kellene elintéznie, de nekem ma valahogy nem akaródzott sem vásárolni, sem bemenegetni a házakba. Mindenért, amit megemlített anyu, hogy márpedig ide/oda be kéne menni, egy nyekergéssel válaszoltam, hogy nem akarom. Vagy műsírással. Azért rendes volt az öreglánytól, hogy elvitt a Kossuth térre gépeket nézni. Elidőztünk egy darabig, még egy ügyfélbácsija is megcsípkedte az orcámat, hogy milyen aranyos vagyok. Anyunak meg lenyomott két puszit, ami nem is baj, mert régen ismerik egymást, de férfi arcszesz-illatú maradt anyu és csak reménykedni tudott, hogy senki mással nem találkozunk majd, akinek puszit szokott adni. Nehogy azt gondolják már, hogy maszkulin típus :))

Ma megint sapka után kajtattunk, mert van ugyan egy csomó, de egyik sem tökéletes. Bélelt, kétrétegű valamit talált ki anyu, persze pont olyat, amit tuti nem lehet kapni. 4 babás boltban és egy bababizományiban is megnéztük, hiába. A bababizományis néni el akarta hitetni anyuval, hogy vegyen inkább egyrétegűt, mert úgyis melegem lesz majd benne. Anyu tántoríthatatlan maradt, főleg, amikor meglátta, hogy van a boltosnéninek bizományba adva 4 ládányi nemkétrétegű, eladni való sapkája. :)) Már majdnem megvettünk egy bababoltban egy határeset-fazont, de mégsem. Hazafelé egy kínai boltban talált anyu nekem valót, kettőt is, cirka 1300 volt a kettő. Ráadásul a megkötős fajta a bababoltban, ahol már-már meg is vettük, 2.200.- Ft volt, ugyanaz a márka, szintén kínai. Na, erre varrjatok gombot :)) Ide is csatoljuk őket, nem a világ legszebb sapkái, de jó vastagok és tuti, hogy nem fúj át rajtuk a szél: A sasszeműeknek üzenem, igen, én firkáltam össze az asztalt :D

Van a főutcán egy bizonyos hely, ahol már jelzem, hogy fordulhatunk el és betérhetünk a plázába autózni. Most is így történt, éles hangon szóltam anyunak, hogy irány a pláza. Jól esett a kis pihenő, mert a kesztyű ellenére átfázott a kezem. Most csak lifteztünk az emeletig és vissza és autóztunk. Érdekes módon most nem szólt anyura a biztonsági őr, amiért engem fotózott. Ezek szerint a múltkor kifogtunk egy túlbuzgó mócsingot. :) Betértünk a játékboltba is, már a másodikba ma, hogy vegyünk nénózós rendőrautót, vagy mentőautót, mert azokat még nem kaptam. Sajnos most sem. Mert nincsenek. Volt egy VW bogár és rendőrautó keveréke, de nekem olyan kellene, amilyet az utakon látni. Mentő aztán pláne nincs. Végül kaptam egy tűzoltós kisbuszt, de ez sem nénózós.

Hazafelé, mint ahogy szoktam, most is mutogattam befelé a tűzoltólaktanyába, hogy látni szeretném az igazi autókat. Anyu most engedett nekem, beköszöntünk és megkérdezte a portán, benézhetünk-e az autókhoz. Benézhettünk. A babakocsimból sajnos nem vett ki, de már ennek a fél megoldásnak is örültem. Utunk során a következő látnivaló a benzinkút, mellette is elidőztünk cseppet. Aztán hirtelen mellénk szegődött egy pár méter erejéig a doktor bácsi, aki a világra segített. A környékre költöztek. Beszéltek valami szocpolról, meg lakásokról és bölcsiről is, de akkor már ragadtak le a pilláim.

Itthon túlbillentem a holtponton és mégsem aludtam el dél körül, majdnem fél 3 lett, mire kidőltem. Ebédet nem kértem, csak ittam. És anyu agyára mentem őszerinte. Cikáztam a lakásban, nem lehetett követni, de fotózni sem, annyira gyors voltam: Vagy annyira lassú, hogy meg is lehetett volna műteni. Szóval a végletek gyereke voltam ma. Csak az idő lehet az oka, jönnek-mennek a frontok és ilyen látványosan teszik:

Estére több tennivalónk is lesz: pl. megmérni a magasságomat és a tömegemet, mert holnap tanácsadás és ott nem szoktam engedni az effajta macerálást. És szurit is kapok, csak azt tudnám, hogy azt lehetne megúszni? Aztán lesz valami nagygenerál még az este: ami tartalmazni szokta a körömvágást/pfúj/ és hajvágást is /pfúj/. Majd kibulizom, hogy legalább a hajam megmaradjon :)

Szolnoki mama kérését is szeretnék anyuék teljesíteni: le kellene szoknom az arcba csapkodástól és csikarástól. Szegény mamát és aput is jól megkarmoltam valamelyik nap. Sajnos ez új szokásom és nagyon tetszik, néha még köpök is hozzá. Majd igyekszem jó kisfiú lenni! :))