Tapolcán, másnap

Mint már említettem burkoltan, iszonyat éjszakát produkáltam. Anyu elmondása szerint kb. éjjel 1 és 3/4 6 között 5-10 perceket aludtunk. Amikor ébren voltam, az ajtóra és a lépcsőre mutogattam sírva, hogy menjünk fel a nyuszihoz. Nagyon hangosan sírtam, mert nagyon fel akartam hozzá menni. Mindent kipróbáltak velem: ölelgettek felváltva, ringattak felváltva, kimentünk anyuval a konyhába hallgatni az óra ketyegését, kaptam az ínyemre Dentinoxot, hátha a fogam miatt senyvedek, de nem segített. Enni-inni nem akartam, pelusom is rendben volt. Aztán hajnalra valahogy csak elfogadtam, hogy majd másnap megnézzük a nyuszit és mély álomba szenderültem, mintha mi sem történt volna. Apu kezét is fogtam néha, hogy még szebbet álmodjak. Reggel tényleg megnézhettem a nyuszit. Még szerencse, hogy már nem aludt Zsuzska és Peti, mert én könyörtelenül rájuk nyitottam az ajtót és rohantam Golyóhoz. Nézzétek csak, milyen aranyos! Aztán az alábbi dolgok vonták el róla a figyelmemet: lépcsőzés fel és le, le és fel, váltott kísérőkkel: Sanyi bácsi, papa, mama, anyu, stb.stb, majd lefoglalt a szobakerékpár pedáljának megvizsgálása: a komoly számítógépes munka, :)) a fotel birtoklása és magyarázás közben: Aztán mégis hagytam magam meggyőzni egy kis nasival és fel tudott anyu öltöztetni. Ismét nagy játszást rendeztem az új autómmal, megreggeliztünk és sajnos hazaindultunk. Előtte összeálltunk, mi srácok: Sanya, Peti és énPeti Tomi karjaiban :)) Tomi külön gonddal ölelgetett, ő már készül az apaszerepre. Csodálkoztatok, ugye, hogy miféle babakocsival sétáltunk a parkban? Hát az övékével, kb. 14 hét múlva kislányuk születik majd. :)) Hannának nevezték el. A barátnőkről valahogy nem készült fotó, pedig ők is nagyon szépek. Kis kutatómunkával anyu iwiwjén bizonyos Viola és Zsuzska néven találhatók majd meg, bár Viola még nem igazolta anyu jelölését vissza, de ott lesz hamarosan, fotói között a kis Hanna 3D-s UH pofija.

Gyors csomagolás és egy utolsó Sanyás lépcsőjárás után sajnos tényleg elbúcsúztunk a családtól. Még néhány emlékképet elraktároztunk a tájból, aztán az eső is eleredt. Figyeltem egy ideig az ablaktörlő lapát monoton mozgását, aztán bepótolandó az éjszakai kihagyásomat, majd két órácskát aludtam az autóban és csak Kecskemét körül kezdtem nyűgösködni. Csudajó szolgálatott tett Zsuzsi néniék uzsonnapakkja, mert tiltakoztak eleinte anyuék, hogy nem kell az, de szép apránként megeszegettük a szendvicseket. Még az odacsempészett sörök is elfogytak, amikor aput felváltotta anyu a vezetésben. Rá is fért apura a pihenés és a sör is. :)). Erős kézzel kellett fogni a kormányt, mert erősen fújt a szél. Kecskemét környékén egészségügy pár percet iktattunk be és nagy rohangálást rendeztem az erdő szélén.

Először mamáékat vittük haza Öcsödre. Éviék eljöttek egy kicsit beszélgetni és utána nem sokkal visszajöttünk Szolnokra. Itthon beindult a nagyüzem: fürdés, mosás, teregetés és már 8-kor ágyban volt a kis családunk, elalvásig még hancúroztunk egyet. A napirendem is helyreállt, mert már fél 10 felé elaludtam, éjjel csak egyszer ettem és ma, kedd reggel 9:11-kor ébredtem apuval, akkor, amikor anyu meghozta a finom péksütiket.

Úgyhogy csak az a nyúl lehetett az oka a vasárnapi éjjeli nemalvásomnak. :)) Nemalvó gyerekeknek vegyetek nyulat!!! :))