Hoppá, lebuktam! ;)

Úgy történt, hogy az esti fürdés után anyu az ágyon törölgetett, puszilgatta a talpam, csikizett, szóval a szokásos ceremónia zajlott pelenkázás és lefekvés előtt. A háttérben valami tévéműsor volt, nem is figyeltünk rá. Egyszer viszont nagy zaj volt és egy néni is sírt. Akkor mondta azt anyu, hogy ne félj, Petikém, sír a néni, de nincs semmi baj. Erre én simán utánoztam, hogy hogy sír a néni. Akkor rontottam el a dolgokat, amikor másodszorra direkt megkérdezte tőlem, hogy hogy kell sírni. Simán nyekeregtem megint egy sírásfélét. Még apuhoz is odavitt, aki áztatta magát a kádban és bemutattuk neki a tudományomat.

Hogy miért számít lebukásnak ez? Hát mert mostantól nem biztos, hogy be tudom őket csapni egy kis sírásimitációval, ahogy eddig. :)))