Thomaspárna, de ez csak a kezdet. Első rész.

Nem gondoltam, hogy még annál is nagyobb öröm ér, mint amikor öcsödi nagyszüleimnél ez várt rám a járókában szombat este: Jajj, de örültem neki és mennyire fog Szabi is örülni a sajátjának, ha nem felejtettük volna otthon. Utólag tudtam meg, hogy ha elég frissek anyuék és elolvassák időben a szórólapot, piros is jutott volna, de ez is nagyon tetszik.

Ez csak a kezdet volt. Éreztem én, hogy van valami izgalom a levegőben, ezért vasárnap már kora reggel kipattantam az ágyból és mentem a motorommal mamához a konyhába. Nem volt még éppen 3/4 6. Állítólag még soha nem keltem fel ilyen korán. Ezen magam is meglepődtem és már nem is aludtam vissza. Tulajdonképpen örültek is neki, mert így időben el tudtunk velük indulna a nagy útra: Tapolcára a rokonainkhoz. Ilyen hosszú ideig még nem is ültem autóban, de nagyon jól éreztem magam. Egy kisbőröndnyi játékot vittünk, azokkal játszottam, aludtam is vagy egy órát és szemléltem a tájat. Szép idő volt, a majd 300 kilométert több megállás után kb. 4,5 óra alatt tettük meg. Naggggyon vártak már a rokonok: Zsuzsi néni, Sanyi bácsi és a fiúk: Tomi, a druszám Peti és Sanya, de találkoztunk a két nagyobb fiú párjával is: Violával és Zsuzskával.

Otthon éreztem magam, mert

• kaptam egy hatalmas barna mackót és egy FP kisautót, amit valami miatt nem fotózott még le anyu, de hamarosan pótoljuk. Szóval egyből lekenyereztek :))
• mindenki szívesen foglalkozott velem és kísérgetett a lépcsőkön az emeletre, ahol megnéztem vagy napi 100x Golyót, Peti nyusziját. Egy igazi nyulat.
  
• finomságokat kaptam enni és inni


• elvittek kirándulni a Balatonhoz
• nem haragudtak rám, amikor éjjel alvás helyett sírtam, hogy fel akarok menni a lépcsőn a nyúlhoz. Mit sírtam: hisztiztem, üvöltöttem, majd megfulladtam.
• és egyáltalán, nagyon jó volt náluk!!!

Az alvásomat egy kicsit mellőztem, de kárpótolt a sok látnivaló. Először láttam meg odaúton a Balatont: Először aludtam idegen babakocsiban, tapolcai kavicsokat szorongatva: Először jártam a Malom-tónál, eleinte tudomást sem véve róla. A fotók róla:

Itt is élnek vadkacsák, de sajnos nincs mindegyiknek feje: A fejesek kicsit jobban mutattak: A tóban hatalmas, színes halak úszkálnak. Halat láttam már korábban a Corában :)) ill. a Tescoban, de azoknak nem volt ekkora medencéjük. A növényvilág és anyu is az elemében volt: Amúgy jut eszembe, anyu alig bírta magát türtőztetni, hogy fel ne falja keresztanyukája fincsi sütijét. Hoztam nektek is egy kis ízelítőt belőle, a titkos receptért meg majd írunk neki egy e-mailt, hogy megoszthassuk veletek:

Nehéz ám pár mondatban összefoglalni, mit éreztem, amikor a sétánk után újból felkerekedtünk és a hideg idő ellenére leautóztunk a partra. Még a döglött patkány se érdekelt, annyira vonzott a víz:

Ez a családi fotó készült utána, háttérben a Badacsonnyal: Vagy az apu éppen rám vigyázó- fotó is tetszik, alcíme: közelben egy fehér vitorla. Mamánál nem maradtam meg, mint a villám, ugrottam ki a kezéből, még a fotógép se győzte lefotózni: A többi kép pedig itt látható: