Mindennapjainkról

Néhanapján, de legalább heti 2x eljutunk a szolnoki nagyszülőkhöz is, pedig nem túl messze lakunk tőlük. Már a lépcsőházban a karjaikba mászom és máris mutatom náluk, melyik villanykapcsolót szeretném felkapcsolni. Fárasztó sportág a senekem cipelése, szokta mondogatni anyu nekik, de ők hősiesen cipelnek körbe a lakásban. Apu egyből megkapja a gyógyunikumját és én is kunyizok egy kis szúrós vizet. Meg megvámolom papa kekszét. Bújkálok a függöny mögé és kerestetem magam, vagy a fiókokat ráncigálom ki. Általában estefelé megyünk hozzájuk és néha megesik, hogy alszom egy csöppet. Egyik percben virgonc vagyok: a másikban meg már ki is dőltem.

Itthon is jól telik apu szabija. Volt időnk nyugisan megnézni vasárnap a Forma 1 európai nagydíját. Olyan izgi volt, hogy ettem közben egy tervrajzot is. Vagy rohantam egy kört a párnikámmal. Estefelé sétáltunk a Tisza partján és játszótereztünk is. Odafelé fotóztuk ezt a naplementét. Higgyétek el, nem a mániánk naplementét fotózni, de ha egyszer ennyire szép volt! Megkaptam a harmadik fagyimat, innentől nem számoljuk, de ezt még tudtuk követni. :) A játszóteret felújították, nekem való játék nem sok van, de felmásztam, amire tudtam.

Idehaza sok-sok lazító gyakorlatot végzek, hogy fitt maradjak. Talpmasszázzsal egybekötve. :)

Rápihentem a mai napra, mert szabadstrandra mentünk. Évi és Janó eljöttek és velük mentünk a tiszapüspöki strandra. Apuval felfedezőútra indulunk. És tudom a dolgom, mert aki nem lép egyszerre :)) Itt Janó, a vízben Évi, én meg apuval.

Egy kis homokszórás :

Sokáig volt árnyékunk a parton, de aztán előjött a nap és engem felvittek a büfék mögé, hogy aludjak egyet. És a megérdemelt pihenés. Védőruházatom a nagy szél ellen kaptam: Nem maradtunk ott egész nap, ez a kép már az itthoni lelazulásomat mutatja: Nem is bánjuk, hogy hamarabb hazajöttünk, mert hatalmas szélvihar alakult, csak úgy dőlnek a nyárfák. Lehet, hogy még eső is lesz? De jó lenne! Elég volt a kánikulából!!!