Folytatás

Szóval nagyokat szunyáltam a hűs házikóban. Főleg, hogy kaptam Jánostól egy igazi párnás egeret, ami kísértetiesen hasonlít rám. Rám, aki párna nélkül biztos nem tudna elaludni. :) A naplementéket azért mindig megvártam a szunyával, ezeket egyszerűen nem lehetett kihagyni! Strandolni estefelé jártunk, ezért ha akartuk ezt a "giccset" látni, ha nem, a részesei voltunk! :) :) :) Az első fagyizásom, ami kívülállóknak úgy tűnt: világéletemben ezt csináltam. Régi seprű is jól seper: Akadt egy kis dolgom is: Munka után jól esik a pihenés: Ehhez az utolsó képhez anyunak annyi a hozzáfűznivalója, hogy én "az apja fia" vagyok. Apu is mindig bogarászik valamit: csigát, kagylót, követ, stb. A fotó hűen igazolja az észrevételét, mindketten elmélyülten gyönyörködünk valamiben :)

Így teltek Szalókon a napok. Nehéz volt elviselni az egész heti kánikulát, ami azóta is tart. De legyűrtük az akadályokat, megúsztuk betegség vagy rosszullét nélkül. Hazafelé Öcsöd felé kerültünk és meglátogattuk a nagyszülőket. Nagyon vártak, ahogy szoktak. Sajnos kicsit rájuk ijesztettem, mert egy hatalmas buborék keletkezett a pocakomban és amíg ki nem jött, nagy sírás-rívást rendeztem. Aztán újra a régi voltam. :) Szokták is mondani, hogy inkább ez jöjjön ki, mint a körzeti orvos. :)

Mama is vigyázott rám pancsolás közben: Papa meg a földmunkámat felügyelte: Évi sikeresen elaltatott :)