Az elmúlt pár napról
Apu hullafáradtan jött meg Abádszalókról. Gyorsan lezuhizott, evett pár falatot és már indultunk is Öcsödre. Ránk már nem kellett várni, glédában álltunk.
Nagyon várt már bennünket mama és papa. Kapu kitárva, vacsi az asztalon, kellemesre befűtve, nehogy megfázzak. Nem volt időm megfázni, mert 22:22-ig pörögtem. Csöppet sem éreztem szükségét, hogy aludni kellene. A járással igencsak megleptem őket. Utoljára húsvétkor voltunk náluk, akkor csak álldogálltam, max. 1-2 lépést tettem meg az asztal mellett. Most meg? Mint akit puskából lőttek ki. Elvittük ugyan a járássegítőt, hogy ne kelljen görnyedezniük felettem, de nem volt szükségem rá. Játszásiból megmutattam ugyan nekik, hogyan tudom irányba rángatni, de inkább csak dísznek volt velem.
A hintától sem féltem már, vasárnap délelőtt birtokba is vettem.
Mint ahogy a mi autónkat is.
Ha apu olyan lenne, mint szolnoki papa vagy Janó, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy szutyi lesz tőle a kezem.
Mivel apu nem olyan autópuceválós fajta, így jártam:
Vasárnap kettészakadt a családunk, aput felvették a sarkon szolnoki papáék és elmentek Pusztaföldvárra a dédnagyapám sírját rendbetenni. Mi pedig felpakoltunk, öcsödi mamát is magunkkal ragadtuk és hazajöttünk Szolnokra. Mama boldogan vett "birtokba" és már meg is uzsiztatott.
Igazi falusi csontlevest kaptam répával, karfiollal. Utána a lehetőségek tárháza várt rám, mert nagygenerál/sikamika alá került a babakocsim, aminek felettébb örültem. Amíg odavoltunk, megszáradt mindene, nekem már csak körbe kellett vizsgálnom.
Mama ideje is ki volt számolva, mert hétfőn délután már ment is haza. Addig gyönyörködött bennem, milyen édesen alukálok és milyen vidáman ébredezek és nem győzött utánam rohangálni. Anyu kihasználta a lehetőséget és leküldött mamával játszóterezni. Hogy majd addig kitakarít vagy valami. Egy órácskát bolondoztunk odalent, de a hintában valahogy nehéz lett a fejem és feljöttünk aludni. Sétálni is elmentünk, nagyon szeret mama tologatni a babakocsimban. Biztos azt képzeli, hogy még nagyon fiatal. :) 



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése