Hogy, hogy nem,

a szálloda ablakába is odacsempészett valamit a Mikulás bácsi Petinek. Úgy örült neki! Visszatérve a mizériára, amit tegnap megemlíttem: az oviban Télapó-ünnepség volt, ahová Laci papa vitte el Petit nagy örömmel. Zárt körűen tartották meg. A kapott csomagot hazavitték mamáékhoz, a délután is ott töltötte Peti. Mire megérkeztünk érte délután, az ablakban megtalálta Peti a nevére / P betű/ odakészített csomagot. Miután felfalta egy részét, nyakunkba vettük - persze apa nélkül - a várost, hogy csizmát vegyünk Petinek. Sajnos megszűnt létezni az a tavalyelőtti jó kis kontaktom a jóárasított superfit cipőkkel kapcsolatban, ezért legalább két hete vadászom a megfelelő példányokat. Az igényeim, ahogy másoknak is, az ára mellett a meleg, strapabíró, vízlepergető, könnyen fel/levehetőség és hajlékonyabb talp. Vagy nem volt a méretében, vagy 17-18 ezerbe kerül, amit nem vagyok hajlandó kiadni érte. Irgumburgum, hová fejlődik ez a világ... Városrészenként látogattam meg a cipőboltokat, van belőlük bőven, míg eszembe jutott, hogy az idén nyílt Family centerben nem voltam. /Humanic, Deichmann, Kenguru Gold-három lehetséges célpont./ Beparkoltam, kb. 5-6 méterre a bejárattól, lépegettünk kézenfogva Petivel, amikor jött egy kósza gondolatom és visszaléptem ellenőrizni, bezártam-e az autót. Peti valami eszement gyorsasággal nekilódult és teljes erővel nekiszaladt a Humanic kirakatának. :( A kis virágszálam, azt hitte, ami akkora nagy üveg, az csakis ajtó lehet és kinyílik előtte. Elvétette és a fotocellás ajtó mellett csapódott a falnak. Elesett a lendülettől és egyből sírni kezdett. Beleborzongtam, hogy van-e még arca neki, vagy teljesen kilapult, meg hogy hogy a francba fogjuk kifizeni azt az óriási tábla üveget. Egyből felkaptam és láttam, hogy az ijedtségen és egy puklin kívül nincs nagyobb baj. Na, onnan kezdve csak cipeltette magát, nem volt hajlandó a lábain járni. És még csak akkor kezdtük a csizmavadászatot. Nem is kellett sokat nézelődni, mert a Deichmannban találtam kedvemre valót, bár a talp hajlékonyságából kénytelen voltam kicsit engedni. Petivel /és az apjával is/ cipőt/ruhát/bármit próbálni/vásárolni képtelenség és óriási fegyelmezettséget igényel a részemről, nehogy sírva fakadjak miattuk. Képtelenek várni... :)))

Szezon közbeni leárazás részeként, vagy mert valaki visszavitte, mert nem hajlékony annyira a talpa :) két pár csizmát kapott Peti. Úgy néz ki, megszerették egymást. A másik egy hótaposó, úgyhogy jöhet a hó.

Ezzel befejeztük a ruházkodást, de azért még overall témakörben lesz még egy-két utam, főleg, ha ennél hidegebb is lenne.

A mizéria folytatódott, mert bekérlelte magát Peti a Cora játszóovijába is. Na jó, legalább keültem egyet. Adtam egy esélyt egy korábban, még nyár elején kinézett/leértékelt/ terméknek. Úgy voltam vele, hogy ha még most is ott van, ám legyen, rendben, engem vár és megveszem. Megvettem. :))) Petinek nagyon tetszett, mert imádja a filmet és nekem is, kár, hogy nincs belőle kettő. :)

Akkor és ott nem lehetett vele bírni, amikor érte mentem. Egyfolytában azt nyervogta, hogy miért nem vettem neki könyvet! Nem volt szó ilyesmiről, meg tudtam is, hogy Öcsödön olyan Mikulás bácsi jár, aki Évi sugallatára mesekönyvvel készül, azzal a mesekönyvvel, amiből módszeresen végigvesznek minden mesét az oviban. Épp ezért nagyon nehéz volt leszerelni. Aztán meg azzal folytatta hazaúton, hogy ha az oviban és Erzsike mamáéknál már járt a Télapó, hozzánk mikor jön el. Mindezt bőgve, gondolhatjátok, hogy kikészültem tőle! Itthon megsusmusoltuk Lacival, hogy nézessük meg Petivel, hagyott-e valamit neki az ablakban a felénk járó Mikulás. Képzeljétek, elért hozzá Petike fohásza és egy sokat lövő, sokjakétás tankot hozott! Volt ám öröm, meg majdnem agybaj is, az a részemről. Ahogy haladt a tank, úgy dobálta lefelé az alkatrészeit a lánctalp körül, meg az elemeket is igen firnyákos módon lehetett beletenni. Úgy gondoltuk, túl sokat tartózkodhatott Miki bá' Kína felett, hogy ilyen silány valamit szervált Petinek 1920 forintért. :)

Tényleg már csak ez hiányzott a pénteki naphoz! Előtte csütörtökön elhatároztuk, hogy kérünk H1N1 ellen oltást. Le is zsíroztam a háziorvosi asszisztenssel, hogy leadja még csütörtökön a receptet a gyógyszertárba, mert szerencsére nagyon jó velük a kapcsolatunk, váltsuk ki és reggel 7 után be is adja. Erzsike mama átballagott érte jóval a rendelési idő után, de a gyógyszertáros nem találta a receptjeinket. A csudába a receptjeinkkel, kiderítettem, hogy van oltópont a MÁV-kórházban, 3 ezerért megkaphatjuk, ha akarjuk és este 8-ig nyitva vannak. Laci tetőzte aznap a bajt azzal, hogy benyögte délután, hogy épp csütörtökön volt náluk a cégnél az ingyen és bérmentve oltás, de akkor, amikor kihirdették, valószínűleg kötőhártyáit csepegtette idehaza és nem szóltak neki róla, és csak újabb egy hét múlva mennek újból. Na, most akkor mi a franc legyen? Jött értem, megnézettük megint a recepteket és ott voltak a kupacban, ezért az A verzió lépett életbe, kiváltottuk és reggel mentünk hétre szakzsargonnal "felvenni" az oltást. Nem tudom, miért, miért most és nem meggyőződésből, de legalább túl vagyunk rajta. Petit is visszük, ha kigyógyul a köhögésből. Hullanak, mint a legyek a népek, nem eccerű ez...