Az a jó csend, az nagyon fog hiányozni!

Nagyot aludtunk, Peti gyűröttre az arcát. :) Reggeli előtt összepakoltunk. Peti amúgy és általában nem ilyen bamba, hanem nagyon magasan van a szállodában a tévé és épp mesét nézett, a szájával is. :) Aztán lebirkózta Lacit és már indultunk is Kékestetőre. Megszokásból. Mer' ott voltunk. :)

Hideg, nyirkos köd volt, csak néhol derengett a napfény, de becsülettel elsétáltunk a kilátóig, Peti Laci nyakában. Nézelődtünk, gyönyörködtünk a ködben és nevetgéltünk ezen a látványon, hogy a semmibe megy ez a kötél, aztán Lacival közösen elejtettük a fényképezőt és utána nem lehetett tovább használni, de útközben hazafelé mégis meg tudta javítani.