Vasárnap este lett

sőt, mire elkészülök a bejegyzéssel, már hétfő...

A legrosszabb, ami eljöhet egy héten az a vasárnap este. Készülődünk a munkahétre, bár nekem még nekem pár táppénzes nap, vége a két napnyi pihenőnek. Peti annyit észlel ezekből, hogy megpróbálunk császkálni egy kicsit és hogy nincs bölcsi.

Szombaton elvittem a kölköt Öcsödre, hogy apa itthon maradjon egyedül és tanuljon. Csudaszép idő volt, bár kicsit hűvösebb a szél miatt. Péntek éjjel eső esett, kérdéses volt, hogy szombaton kimehetünk-e az udvarra mamáéknál. Szerencsére már száradóban volt az udvar és szinte egész nap kint lehettünk a szabadban. Ez hiányzik nagyon, az a szép zöld gyep. A meglévő virágokon még ott csillogott a harmat, nagyon szép tud lenni, ha kicsit figyelünk az ilyesmire is.

Sok újdonság nem történt mamáéknál, Peti játszott, mi meg néztük, vagy kicsit beszálltunk mi is, ha kért tőlünk valami segítséget. A homokozó mindig műben van, nagyon szeret benne matatni. Főleg, hogy ez a homok karban van tartva, papa gondosan locsolgatja, hogy soha ne száradjon ki. Meg hát az autózás. Mindig alakul valamilyen közlekedési helyzet, amit meg kell oldani. Most az autószállító teherautó volt elől, azzal hurcolászta a többi járművét Peti.

Valahonnan békakuruttyolást hallottunk, papa volt az ügyes és ő vette észre, hogy nagyon is közelről, kicsivel Peti feje fölött fészkelte be magát a levelibéka a muskátli földjébe. A huncutja barnára változtatta a bőre színét, jóhogy nem találtam meg, amikor zöldet kerestem! :)

A szombat fénypontja teljesen bizonyosan a kismalac és a körülötte ténykedés volt. Meg kellett egy csomószor nézni Kálmit, hogy mit csinál, adni kell-e neki enni vagy inni, vagy a tyúkoknak. Peti lelkesen kevergette a moslékot, nagyon élvezte, hogy segíthet papának és papa is sokat nevetett Petin. És mi is. A dagi macska nemsokára megszüli a cicáit, Petinek el is magyarázta papa, hogy kiscicák lesznek, ő meg lelkesen mesélte el nekünk. A tyúkoknál is elidőzött, de nem engedtük össze őket, mert elég vérmesek a kakasok.

Peti nagy alvása után eljött Évi és Janó. Velük kocsit mosni ment ki Peti a benzinkútra. Ott is sokat nevettünk, olyan aranyos, ahogy rácsoldálkozik a dolgokra. Szállt mindenfelé a vízpára, folyton menekült előle Peti. Az autó csillivilli lett, Peti kedvet is kapott, hogy ő is lemosson, ami csak az útjába kerül. :) Motort, autót, oszlopot, kisházat. Szivaccsal, kefével. Ahogy kell.

Nemcsak a vasárnap esték telnek el gyorsan, hanem a szombatok is, ezért gyorsan búcsúztunk el mamáéktól, hogy még világoson hazaérjünk apához. Számtalanszor jövünk-megyünk át a Kőrös hídján anélkül, hogy megállnánk egy szusszanatra. Nézzétek, milyen csodaszép látvány fogadott bennünket most is! Legközelebb a hídról fotózom le a folyót, mert gyönyörű a partja, ez itt "csak" az ártér!