Úton, útfélen

Sok-sok fotó várja, hogy egyszer végre előszedjem őket és beszámoljak, hol és miért készültek. Mint ezek is, amiket elővarázsoltam a telefonomból.

Tragacs autó, kicsikocsi autó, pénzbedobós autó. Jöhetnek! Bárhol, bármikor. A szomszéd utcában áll évek óta ez a roncs járgány, mindig meg kell állnunk mellette és szemrevételezi Peti nagy szakértelemmel. Hogy kijött a kejekéből a levegő, meg hogy mi a jele, azaz milyen típusú. Vagy a kedvenc filmeiből - Kicsi kocsi kalandjai, Kicsi kocsi tele a tank -megelevenedett bogár, Herbie, akiről megállapította, hogy nem pislog és nincs jajta szám. :) /Ha valakinek megvan a Kicsi kocsi újra száguld, jelezhetné priviben, mert úgy rémlik, hogy volt olyan része is a sorozatnak./

A pénzelnyelős ringató túl sok említést nem érdemel, ha van százas nálam és nem vagyok akkor éppen százas, bedobom, hadd örüljön a kis lelke.

Azután rögtön itt van az egykori "nénihamma" Peti szavaival, azaz a mekis képek. Sokszor megállunk autóval, hogy apa megkaphassa a szokásos epres shake-jét, Peti meg a csirkedarabokat ketchuppal. És a "kumplit" is. Én meg vagy csokis fánkot, vagy édes álom almás pitét csoki öntettel, vagy sajtburgert, vagy fresh sajtburgert szoktam választani. A többi ételt nem is ismerjük. :) Néha kérünk Petinek happy mealt, ha érdekes játékot adnak hozzá.

A múlt héten, amikor Milán és Patrikéknál voltunk játszani, nem kiszúrta Peti a vár tetejéről, hogy ott a jele a nénihammának? Mondjuk nem nehéz észrevenni, akkora nagy logója van. Úgyhogy nagy felhők ide, csöpörgő eső oda, bementünk kajáért. Kicsit nehéz volt elterelnem Peti figyelmét az épület előtt levő játékról, de szerencsére a kaja lefoglalta. Mert odaszokni a teraszra végképp nem szeretnék. A fószerről a padon megkérdezte, hogy az kicsoda és miért ült oda a bácsi. :)

Kossuth tér-szintén kedvence Petinek. Nagy, szinte üres placc, egy kis mesterséges domb, amiről nagy kaland szélsebesen leszaladni, vegy lemotorozni, de olyan gyorsan, hogy megálljon az ütőnk, ahogy látjuk. És tűző napsütés, semmi árnyék, amíg meg nem nőnek a fák. Ilyen szivárványosnak látott engem valamelyik nap Peti, de én is őt, ahogy fotózkodtunk a nappal szemben a telefonnal.

De van még megfogdosnivaló bőven a téren és a kisautó is nagyon gyorsan gurul lefelé a lépcsőről. És egyébként is mindent fel kell fedezni és jó magasról lehet ugrani. A lehet ebben az esetben nem azt jelenti, hogy mi megengedjük neki. :)

És a játszóterek-még mindig. Sok van még a városban, amelyiken nem jártunk, pl. ezt is csak most fedeztük fel. A nagy sárga kígyó nem Petinek való, mert nem csúszda, hanem valamilyen mászókaféle nagyobb gyerekeknek. De azért jól megfogdosta és megnézegette Peti. Én is csak most látom a fotókon, hogy mégiscsak nő ez a gyerek, mert a sapkája már csak a feje búbját fedi :)

Itt vannak aztán az élet egyéb dolgai. Érdeklődést mutat Peti minden iránt, amit a felnőttek csinálnak. Nemrég pl. megkapta az első rágógumiját, mert hallotta, hogy a bölcsiben valamelyik gyerek azt kért az anyukájától. Kis ideig el mertem hinni, hogy az én fiam nagyon ügyes és nem nyeli le, hanem szépen rágja. Aztán csak lenyelte. :) Úgyhogy nem kap egy darabig. Mint ahogy gumicukrot sem, pedig az ábra mutatja. Még ilyen silány valamit, mint ez a békás nem ettünk. Szerencsére Petinek sem ízlett. A PEZ cukorkáról is leszokott, pedig pár napig az volt a mindene.

A tankolást is szíve szerint már egyesegyedül intézné. Vagy a pénzfelvétet az automatából. Az én szivárványos nagyfiam! :))) Pár nap és be lehet íratni óvodába ...