Evezgetünk az Élet tengerén :)

szerda, február 13

Nyugis délután

Vagy mégsem? Eleinte annak indult. Időben jött értem anyu a bölcsődébe. Hatalmasat csatakiáltottam, amikor megláttam. Gyalog bandukoltunk az autóig, azt a rövid, kb. 200 méteres távot fél óra alatt tettük meg. Minden lukba belenéztem, Csabiék házánál is elidőztem kicsit, hogy az épületet megszemlélhessem. Legyek inkább házmester, ha megnövök? Nagyon megy nekem ez a vizsgálódás!

Alig jöttünk ki a bölcsiből, már szóltam is anyunak, hogy adhatna valamit enni és inni. Ezt nap mint nap eljátszom, hogy az épp elfogyasztott uzsonna után még pótuzsonnát is kérek. Szívószálas üdítőt és pogácsát szervírozott anyu és elmajszolgattam az utcán. Sokkal jobban esik az evés-ivás, ha közben sétálgatok is. Faágakat szedtem fel a földről, azokkal hadonásztam. Hintáztam is, szedtem anyunak virágot. A játszótér homokját kapargattam és szórtam szanaszét. De leginkább a hintára.




És innen következnek a nemunalmas percek. Anyu kivitt a Zagyva partjára. Jónak ígérkezett a program, de nem bírtam magammal. Itt még tisztes távolból nézem a vizet. De egyre közelebb cipeltettem magam, mert nagyon tetszett a látvány. A víz meg a kacsák meg minden. Azt AKARTAM, hogy belemehessek. Közelebbről akartam barátkozni a kacsákkal. Anyu sajnos nem engedte és hisztibe kezdtem. Állandóan ki akartam bújni a szorításából, levagdostam magam a földhöz, de csak nem tudtam kifogni rajta. A sírásomtól zengett a környék. Így nem tehetett mást, felkapott és sarkon fordult velem. A zebránál megint földre vetettem magam. Másképp nem vettem volna észre, hogy feljött a Hold és már egész jól látszik. Na, most meg a Hold miatt akartam fekve maradni. Hagyott egy kicsit anyu, hogy rájöjjek, mennyire hideg a beton, aztán felvett és bekötött az autóba. Ilyen jó kis hadakozós volt az a délután. :)

Apuért mentünk utána. Otthon már jó voltam majdnem egész este. Így szoktunk pókemberest játszani, nem igaz, hogy anyu nem képes így cipelni. :)
Este újabb mutatvánnyal gazdagítottam a repertoáromat. A kanapé háttámlájáról másztam le, azaz estem volna le, ha nem kap el apu és anyu. Gyakoroltam még egy kicsit, aztán elvezényeltek onnan az ősök. Sebaj, majd próbálkozom még, ha nem látják! :) Este fél nyolcra fáradtam el, még jó, hogy előtte megfürödtünk. Kidőltem, elaludtam, nagyon jó éjszakám volt. Nem köhögtem, kaptam az orromon levegőt. Kopkop...

1 megjegyzés:

Milán, Patrik, Heni és Zoli írta...

Petike,Te aztán megdolgoztatod az Ősöket!

 
Rózsavári Péter László alias megaPeti született Szolnokon, 2006. május 11-én 10 óra 16 perckor, akkor 2980 gramm és 52 cm volt