Szerdáról még

Mindig csak másnap számolok be az előző délutánunkról, de mit tegyek, ha a gépírónőm csak most ér rá. :)

Tegnap is fagyos reggel volt, csak délutánra lett kellemes az idő. Anyu babakocsival jött értem a bölcsibe, hogy sétával múlassuk el azt az egy órát, amíg apu végez a munkájával. Mielőtt beleültem volna, végigszaladtam a bölcsi udvarán és a környékén. Minden tereptárgy érdekelt, amit lehetett, megvizsgáltam. Mindig elidőzök az orvosi ügyeletes autók körül is. Ha nem is ilyen kafa járgányok, mint a képkeret, azért nagyon tetszenek. Most is körbejártam őket vagy kétszer és helyettük is nénóztam. Anyu összefutott Katikával, a fodrász nénivel, aki hálistennek /az én szemszögemből/ nem vállalta el a hajvágásomat /mert begyulladt a szeme, jobbulást neki!/. Pedig asszem már nem sokáig hobóskodhatok a mostani hajzatommal. Képek.

Innen átbattyogtunk a megújuló Kossuth térre. Most leginkább egy kősivatagra emlékeztet, tele kihívással egy magamfajta kisfiú számára. Csakis felmásznivaló tárgyakkal van teli, nem is kíméltem ám a frissen mosott kabátomat! Egy műköves mesterember sem lehetett volna kőporosabb, mint én. Minden ruhám, de még a babakocsi is fehér poros lett. Van még bőven szerelnivaló ott a téren, neki is láttam, hogy mielőbb át tudják adni. :)) Még rendőrautót is láttunk, ott álltak lesben, hogy elkaphassák utána azt a szegény bácsikát, aki behajtott a csakis buszok és taxik számára meghagyott útszakaszra.

Más országban/városban nagyon trükkösek ám, ha nem akarják, hogy bárki más behajtson. Nézzétek csak, milyen firnyákosan oldották meg!

Apuért mentünk sétánk után, majd haza. Otthon megkaptam a farsangi szemüvegemet próbára. Annyira sikerült a próba, hogy ma már nem vittük be az igazi farsangi ünnepségre. Azért sikerült lefotózni, ahogy gyakorolom a felvételét.