Ráfogjuk a Holdra

Nem hagytam aludni éjjel az ősöket. Semilyen testhelyzetben nem volt kényelmes az alvás. Tekeregtem, forgolódtam, ide vettek, oda tettek, csak nem volt jó. Nyöszörögtem, ha hozzám értek vagy meg akartak igazítani, sírtam. Nem engedtem, hogy tisztába tegyen anyu. Felültem néha, elmászkáltam és nem voltam ébren, de nem is aludtam. Majdnem telihold volt, biztos azért nem jött össze a pihenés. Apu még nyomatékosan meg is kért, hogy jó lenne, ha most már aludnék végre, így hajnali 3 óra felé, mert ő bizony korán kel, barlangot bontanak majd vasárnap és korán indulnak. Mire ő felébredt, mi anyuval ketten végre sikeresen álomba merültünk és nem vettük észre, amikor ébresztett a telefonja.

Majdnem 9 óra lett, mire kialudtam magam. Ráncba szedtük magunkat és elloholtunk az Intersparba. Este is voltunk ott, de akkor még nem sejtette anyu, hogy ma is oda kell mennünk. Az esti fizetéskor, csak a pénztár előtt derült ki, hogy nincs meg anyu bankkártyája. Az apué otthon lapult az asztalon, mert ő meg azzal vásárolt valamelyik nap a Pennyben és letette, amikor hazajött. Volt nálunk készpénz, de anyuba beköltözött a harci ideg, hogy már megint hol felejthette azt a kártyát. Itthon mindent feltúrt érte, az autót feltúrta érte, de nem volt eredménye. Akkor ugrott be neki, hogy megnézze az e-bankon, hogy mikor és hol használta utoljára. Hétvége lévén még nem volt minden lekönyvelve, de egy 22-i blokkról beugrott anyunak, hogy az interspari Herbáriában vásárolt vele utoljára. Nagy kő esett le a szívéről, mert ismeri régről az eladót. A pénzhez sem nyúltak hozzá, az is megnyugtató volt.

Szóval elviharzottunk az üzletbe, és nem volt ott ugyan Évi, de egy másik eladó nénitől megkaptuk azt a kártyát. Hálelúja!!!

Örömünkben vett anyu nekem egy kis fornettit/szezámmagos rúd az egyik kedvencem/ és bementünk pénzt költeni az áruházba. Elnyammogtam az időt, hagytam anyut nézelődni. Mire kiértünk az autóhoz, eleredt az eső és azóta is hol esik, hol nem. Vacak egy idő.

Itthon egy pálcával szórakoztattam anyut. Autókáztam is egyet, és mivel már magam kezelem a dvd lejátszót, bekapcsoltam egy baby Einsteint és azt néztem elhasalva a kanapén.

Így telt a délelőttünk. Apu nem hívott még bennünket, anyu sem érte őt el, biztos nincs térerő. Várjuk nagyon haza, nem szokott ilyen unalmas lenni a hétvégém. :(

A végére idebiggyesztek egy vicces képet, amit az nlc-n talált ma anyu. Jó kis telefon lenne ez, ugye? Semmi fölösleges gomb :)))

Legyen mindenkinek szépséges a délutánja!