Lassan egy hete,

hogy utoljára jelentkeztünk. Kábé annyi ideig tartottak a nagyfiús allűrjeim is. Ma már elmondhatjuk, hogy olyasmi vagyok, mint azelőtt. Vagyis egy tündérmókár. :D

Na de mi is történt ezalatt az egy hét alatt?

Anyamán lettem. Nagyon. Nem bírtam elviselni, ha anyu kikerült a látómezőmből. Vagy ha én kikerültem a kezei közül. Bújtam hozzá, öleltem, rámásztam és nem engedtem sehová magam mellől. Újrakötődésnek nevezik ezt a fajta ragaszkodást. Anyu meg Peti újra megtanul sírni-nak nevezte el. Tényleg sokat bömböltem. Mindenért sírva fakadtam. Hisztiztem. Toporzékoltam. Nem, vagy alig ettem, inkább sokat ittam, délidőben pedig egyáltalán nem aludtam. Illetve aludtam volna, ha pl. egy buzgó melós fel nem fúr az álmomból, vagy ha a szomszéd kutyája fel nem ébreszt, amikor anyu babakocsistól felcibált a negyedikre, mert már a kocsiban elszundítottam.

Anyu ezektől kissé kifáradt és állandó álomkórban szenvedett. Tegnap reggel hallottam először tőle, amikor apunak mondta: kialudta végre magát. Én is rájöttem, hogy kár visítani, úgyis azonnal ott terem anyu, ha nem visítok. És érdemes enni is, mert ha ügyes vagyok és mindent megeszek, általában csokit is kapok a végén. Aludni pedig jó. Ennek a hercehurcának a végére igazi csókkirály lettem. Valamit ki kellett találnom, hogy kiengeszteljem az ősöket. Osztogatom már én is a nagy puszikat, nem csak Milán haverom! Ahányan körülöttem vannak, annyian kapnak belőle. Persze, ez nem kívánságműsor, csak ha én úgy döntök, most megérdemli a népség. :)

Volt jópár programunk is az elmúlt héten, anyu annak tudja be egyrészről a megváltozott napirendemet. Besokalltam, állandóan csak mentünk. Mától visszaszokatás van, kicsit hamarabb jövünk haza a sétából és nem megyünk egy nap két helyre is. Jó lett volna, ha még egy utcácskát kibírok ébren a babakocsiban, mert képzeljétek, ma is kb. 100 méterre aludtam el a házunktól. Csak ma már nem ébredtem fel a felcipelésem alatt, és félálomban figyeltem anyut, ahogy lehántja rólam a rétegeket a járókában. Itt még a lehántás előtt: Az egyéb, eddig kimaradt mesélnivalókat pedig nemsokára felidézzük.