Boldogságos pillanatok

Olyan jó napunk volt idáig! Sokáig aludtam, mosolyogva ébredtem. Most nem vettük a nyakunkba a várost, itthon kezdtük a délelőttöt. Anyu pakolászott, végigkísértem, amíg felporszívózott. Tízóraimat sem a babakocsiban költöttem el, hanem a székemben, Thomasnézéssel. Meg is ettem egy teljes szelet vajas kalácsot! :)

Aztán anyu főzőcskézett kicsit, addig könyvekből próbáltam garázst építeni, több-kevesebb sikerrel. Amikor eldőlt a könyv, szaladtam segítségért. Azért megfőtt az a leves úgy is, hogy percenként kellett segítség. :) Utána felöltöztünk és lementünk a játszótérre. Ma nem kaptam szkafandert magamra, mert nagyon kellemes, enyhe idő volt.

Motoroztam, szaladgáltam, sikoltoztam, mentem barátkozni a többi kisgyerekhez, csúszdáztam, kukucskáltam a kerítéseken, néha átbuktam a motoron. Nagyon jó volt a friss levegőn lenni. Egy idős néni kijött az erkélyre, amikor a házuk előtt megrángattam a virágágyást elkerítő madzagot, de nem leszidni jött ki, hanem barátkozni. Na jó, hogy legyen öröme a néninek, pápáztam neki meg dobtam puszit is. El is olvadt egyből. :)

Majdnem másfél órai gyaloglás után egyszercsak kezdett kimenni az erő a lábaimból, felkéredzkedtem anyuhoz és hazajöttünk. Itthon a padlón hasalva tologattam az autókat, amíg el nem álmosodtam.