Az elmúlt hétről

Ma is munkaszüneti nap van: Halottak napja. Legalább ilyenkor felkerekedik az ország és visz egy szál virágot, koszorút vagy mécsest az elhunyt szerettének sírjára.

Más kultúrákban és mostanság idehaza is megünneplik ezt az időszakot Halloween-néven, partykat rendeznek, jelmezbe öltöznek, stb.. Nekem egy a lényeg mindezekből: apu most itthon lesz velünk négy napig!!!

Az egy napos eső elmúlt, szépen süt a nap ma reggel és reméljük, gyorsan fel is szárad, hogy mi is ki tudjunk sétálni a temetőbe. Szolnoki dédimamán kívül a dédszülőmet már nem ismerhettem meg és több távolabbi rokonomat sem. Az ő emlékükre készítettünk tegnap öcsödi mamáéknál egy fotót az egyik utolsó idei rózsáról:

Hol is hagytuk abba a beszámolót mozgalmas életünkről?

Október 24-nél. Az önbe- és kicsomagolás napjánál. Ahhoz, hogy el is tüntessem magam a dobozból, vagy nyulat varázsoljak elő belőle, még gyakorolnom kell. És szorgalmasan meg is teszem.

Október 25.

Egy árva kép tanúskodik az aznapi jócselekedetemről. Szétszórtam a tortadarát alias egérkakit a szobában. :)) Miért is ne, amikor annyira viccesen nézett ki tőle minden?

Aznap játszóbölcsiben voltunk, ami nagyon jól telt. Van egy szöszi kiscsaj, Vivienn, aki valahogy mindig hozzámcsapódik. Vagy én hozzá. A lényeg, hogy anyu már-már anyósszemmel nézegeti, hogy nekem való lenne-e. Nekik is megmutattam, hogy is kell anyut arconcsapni, amikor galád módon haza akar vinni a bölcsiből, amikor letelik az időnk. Felfújom az arcom, nyállal kísérve engedem ki a levegőt a számból, magyarul leköpöm anyut, mindeközben pedig, amíg ő küzd az elemekkel, mindkét karomat csikarásosra alakítom és végigszántom az arcát. Elég szemléletes voltam? :) Az eső amúgy esett aznap, és nekem irtó jó szórakozás volt, amíg beértünk az autótól, hogy a kinyitott esernyőt kicibáljam anyu kezéből, hiába mondogatta nekem anyu, hogy az nem játék. Dehogyisnem. És még mekkora jó kis játék!

Október 27.

Vérborzalom, bocsi, aki nem bírja :)) Aznap ezzel a kis videóval riogattuk a jónépet és röhögtük szét az arcunkat.

Szombat volt, de apunak munkanap. Nekünk pedig a végtelen csavargás és játszóterezés napja. Persze a pihekönnyű sportbabakocsim nélkül, mert az bizony az autóban maradt. Ezt a régi babakocsit mint újdonságot fogtam fel és órákig ellennék a kerekeinek a bámulásával. És ebben is megéheztem út közben.

És tudtunk gyönyörködni az őszi színekben. A játszótér már veszélyes üzem a ruháinkra nézve. Egy kis sarat pillanatok alatt össze lehet szedni és én remekül át tudom adni nagyrészét anyu ruhájára is. :) Így kell a sarazást csinálni: keressetek hozzá egy kis sarat és neki lehet esni: A kép csalóka, látok ám a sapkától. A következő lépés, amikor nem akar a kezemtől megválni a sár. Na, akkor egy hirtelen mozdulattal jusson eszetekbe az anyukátok, vagy aki elkísért a sarazásra és öleljétek meg. Akkor fog igazán megtisztulni a kezetek és a siker is garantált, akkora örömet lehet ilyesmivel okozni! És meg lehet ismételni mindezeket minden nap másik ruhával, ahogy én szoktam.

Nem csak rosszalkodással töltöm a játszótéri időmet. A házunk mellett már régóta méregetem a focikapukat és előbb-utóbb biztos rá tudom venni aput, hogy mi is focizzunk, mint a nagyok. Addig pedig marad a kaputapi:

Október 28.

Akkor éjjel átálltunk a téli időszámításra. Ilyenkor van könnyebb dolgunk, mert egy órahosszát ajándékba kapunk és többet tudtunk aludni.

É s aznap lett dédimamám 93 éves!!! Nagyon jó egészséget kívánunk neki ezúton is, bár személyesen is átadtuk neki a jókívánságainkat.

Szóval jól kialudtuk magunkat, tettünk-vettünk idehaza, délután pedig kimentünk megetetni a tiszaligeti kacsákat és játszottunk egyet a játszótéren. Különösen jól éreztem magam az erdei tornapályán, amit vastag avarréteg borít. Kerestem botokat, köveket, játszottam faágakkal, megtapicskoltam a fatörzseket, bújócskáztunk apuékkal.

Még tintagombát is találtunk.

Október 29.

Séta, játszóterezés, a szokásos napi rutinok.

Október 30.

Játszóbölcsi délelőtt, Réka és Szabi az anyukájukkal alvásom után. Csupa-csupa játék egész nap. Ezt már szeretem! Rékát amúgy is nagyon kiszúrtam magamnak, mert hozzá sokszor odamentem és beszéltem neki vég nélkül.

Október 31.

Valamikor ez takarékossági világnap volt, lehet, hogy még most is az. Mi mindenesetre nem tettünk aznap félre, sőt sokat is költöttünk. :(

Volt viszont egész napos programunk, nem mindegyik vidámságos. Öcsödre mentünk, mert tegnap volt egy sógorbácsink, M. Imre bácsi temetése. Icuka néniéket is vitte anyu. Sajnos szinte már csak temetésen és esküvőn jön össze egy ilyen nagy család. Engem lepateroltak Évihez az oviba, amit egyáltalán nem bántam. Kisóvodás voltam bő két órácskát. Velem együtt 5 gyerek volt csak két óvónénivel. A gyerekek nevei, ha jól emlékszik anyu, de majd Évi biztos kisegít: Brendon, Kevin, Miranda és Tamara. Emlegettek valami Brájent is, mint Kevinék testvérét. Képzelhetitek...

Évi küldött már fotókat, nézzétek, milyen szépen beilleszkedtem a délelőtti programokba illetve a szekrénybe:

Azt sem vettem észre, amikor anyu ott hagyott és azt sem, amikor értem jött. Úgy kellett szólni nekem, hogy anyu is ott van. nagyon jó volt Évivel, máskor is mennék, ha lehet. Ígérem, legközelebb SEM fogok nagy dolgokat produkálni a peluba. :)

Ebédidőben nem aludtam el, ezért átsétáltunk Pityuka nénihez, ahol terített asztallal várták a rokonokat, hogy beszélgessenek kicsit és melegedjenek meg a temetés után. A beszélgetésből semmit nem tudok felidézni, mert amint odaértünk és leült velem anyu, már el is aludtam a karjaiban. Nem is csoda, mamáéknál már rendeztem egy kisebb fesztivált, amiért anyu nem vitt ki a kert végéig, hogy szaladgálhassak egyet. "Csak" a tyúkokat-kacsákat-röfiket néztük meg, többször is. Kerestünk cicát, de az elbújt és a kutya sem érdekelt most. Én pedig sírtam. Egyből megnyugodtam, amikor megláttam a sarkon a benzinkutat és a sok jövő-menő kamiont az úton.

Az alvásom tegnap egész nap csak annyi volt, az a 25-30 perc. A Szolnokra visszaúton sem, és itthon sem aludtam egy fikarcnyit sem, pedig az én időm szerint igen korán, 3/4 7-kor volt az ébresztőm.

Barátocskáim, ennyit dióhéjban az elmúlt pár napunkról.