9x9

azaz 81. Annyi lépcsőfok vezet fel hozzánk a negyedikre. Azt is mondhatnánk, hogy az ötödikre, mert a ház magasföldszintes. Ezt a távot mostanában minden nap megteszem, egyelőre csak felfelé menet. Öcsödi mama is, meg Heni ma a bölcsiben is mondta anyunak, hogy vigyázzon rám, nehogy lefogyjak ebben a nagy járkálásban. :) Ettől max. izmosodik a lábam. Mostanában nem mértek meg, de még nem vagyok 10 kiló. :)) Nehezen szedtem össze ezt is, nem szeretném elveszíteni. A cipőim viszont kopnak, ezért ma mégis választott egyet anyu az őszi kínálatból. Valamelyik nap találkozunk Kornival, csak nehogy elcseréljük, mert ha jól dereng, ő is ilyet kapott. Egy 22-es várja, hogy belenőjek, de addig se járhatok szandiban, ezért kellett ez a 21-es. Érdekes, Szolnokon valahogy minden kisgyerek Superfitben totyog. ;)

Ma bölcsiben voltunk és megint dupláztunk, egy óra már nem elég nekem. A teremben kezdtük, mert csalóka volt a reggeli napfény és harmatos volt még 9 után a fű. Ma végre tökélyre fejlesztettem a szobacsúszdázásomat. Milcsiéknél még csak kerülgettem, itt a bölcsiben eddig csak autópályának használtam, de amióta bátran lecsúszok a játszótéri nagyokon, semmiségnek tűnik ez a fajta. De nem ám csak úgy lecsúszok róla: először szétnézek és kiabálok, hogy aki tud, nézzen oda. Aztán csúszás után is begyűjtöm a dícséreteket, hogy ügyes voltam-e, csúszás közben meg fülig ér a szám és élvezem a dolgot, de nagyon. Tuti, hogy a szobámban, egyedül nem érdekelne a dolog, de így a nagyérdemű előtt szeretem mórikálni magam.

A játékok nagy része ma hidegen hagyott, vonatszerelvényt tologattam, meg mixerkocsit. Aztán észrevettük, hogy megjöttek Liliék és kimentünk az udvarra. Ott motoroztam egy sort, fűnyíróztam is, Lilivel túl sokat nem törődtem. Estefelé még bepótolhatom, mert velük megyünk csavarogni. Szó volt a megbeszélésben valami játszótérről is, hát remélem, lesz benne részem!!!

Hazafelé egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorséttermi menüt vett anyu és kaptam egy játékot is vele. Valami ilyesmit képzeljetek el. Nem leszek a MD rabja, még a szívószálas almalevüket sem kértem. A játék pedig egyáltalán nem érdekelt. Anyu kénytelen volt megenni a krumplit és a csirkefalatkákat és elcsodálkozott, hogy a csudába tudják a nagyobb gyerekek megrágni ezt a kemény cipőtalpat. :(( És megette azóta a két sajtburgert is, amit magának rendelt. És két Sport kextrém csokit is, amelyikből az egyik apué lett volna. Biztos fél anyu a világvégétől és azért hízlalja magát. :))

Itthon alvás előtt épp csak ittam pár kortyot,

berakattam egy BabyEinstein-filmet és azon és anyu mellkasán szép lassacskán elaludtam. Anyu pedig megszerkeszti addig, hogy is állnak jelenleg a fogaim.