4X

Tegnap 4x voltunk játszótéren. A délelőttit már elmeséltem, de frankó lett a délutánom is. Apu hazajött a munkából és úgy döntött, sportol egy kicsit. Vagy úszik, vagy fut. Mindkettőt a Tiszaligetben szokta, ezért felkerekedtünk és kimentünk a szabadba. A futást választotta, addig mi anyuval a játszótéren maradtunk. De jó volt! Anyu fotóskodott, én meg rohangásztam. Annyira kialudtam délben magam, hogy maximálisan feltöltődtem délutánra. Meg hát az idő is tuningolt: csudaszép volt! Gondban is voltam, mivel kezdjem a játékot. A motor volt kéznél, ezért motoroztam egyet. Abból állt a motorozás, hogy a kormányát fogtam egy kézzel és futottam vele teljes erőmből. Sikerült párszor átesnem rajta, de nem hagytam fel ezzel a jó kis szórakozással. :)

Majdnem egy órahosszat elvoltam így. Aztán előkerült apu, aki futott egy körgátat./úgy kb. 4,2 km-t/ Vele játszottam a várban. Már ebbe a nagyobb fajta csőbe is bele mertem mászni, és itt is van ló meg csúszda is. Igencsak merész lettem pár nap alatt, csupa olyan dolgot produkálok, amire egy hete még nem is álmodhattak apuék. Belemegyek minden helyzetbe, nem érdekel, ha veszélyes. Vagyis majdnemhogy kétemberes lettem.

Na, itt gyorsan véget ért a pályafutásunk, nekem szó szerint, mert apu elkezdett fázni, teljesen kimelegedett a mozgástól. Hazafelé még erősen sütött a nap, én kettős védelemmel vigyáztam a szemeim épségére :) Hazafelé anyu végre megmutatta apunak a "délelőtti" játszóterünket, és ha már ott voltunk, ott is ragadtunk egy csöppet. Nagy nevetgélést csaptunk a vármászás közben, olyan bújócskafélét játszottunk. Kezdett sötétedni, ezért innen is távoznunk kellett. "Sajnos" van egy csudajó helyfelismerő képességem. Amikor hazaértünk, hangos üdvrivalgással jeleztem, hogy tudom ám, hol van a házunk mögötti játszótér! :) Nem akartak tudomást szerezni róla az ősök, de csak kisírtam, mit kisírtam, kibömböltem magamnak egy újabb félórát. Aput hagytuk felmenni, mert csupa víz volt a ruhája, de anyu vigyázott rám. Érdekes módon most nem a játékok, vagy a más játékai vagy a homokozó kötött le. A játszótér melletti hosszú járda vonzott és azon rohangáltam oda-vissza. Úgy százhússzal. :) Ehhez nagy visongás dukált, úgy csitított anyu, nehogy felébresszem Nikit, az ott alvó picibabát. Elemeim ill. aksim lemerülhetetlen volt.

Idehaza ismét megleptem az öregeim: hipphopp felmásztam a bordásfalra. Kellett apunak tegnap mutogatnia, mire való. Felhúztam magam a kanapén a rácsokig és már fent is voltam. Apu úgy ugrott oda hozzám, hogy megtartson, ha esetleg le akarnék ugrani. De miért is akarnék? Olyan jó ez a mászósdi!!!

Úgyhogy így állunk: nincs előttem tovább akadály! :)))