Egy paradicsom végpercei

A vacsorámhoz félbevágott anyu egy paradicsomot, ahogy szokta. Az egyik felét szép gondosan kikanalazta nekem a falatok között. Egyszer felállt, kiment valamiért a szobából és ekkor magamhoz ragadtam a másik, érintetlen felét. Úgy, ahogy volt, felfaltam. Jóízűen. Egy perc alatt. Aput áthívta anyu, hogy győződjön meg a saját szemeivel, mekkora az imádatom a paradicsom iránt. Be is lett iktatva egy soron kívüli mosás, de az a legkevesebb, fő az én egészségem, nem igaz?

Holnaptól biztos nem fogunk már vacakolni a kanállal. Egy dolog miatt aggódtak kicsit, ugyanis megettem a héját is. Amit lehetetlen/vagy nagyon nehéz megemészteni. Holnap beszámolunk, hogy viselkedett bennem. :) Tettem róla, hogy felkavarjam a szokásos állapotokat odabenn. Szalámit ettem mellé sajttal és kenyérrel, a biztonság kedvéért még ott figyelt egy meggyes joghurt, ha nem lenne mindez elég. Nem megettem azt is? Az egész pohárral. Még jó, hogy most nem kaptam tejet, mert az nagyon klafa lett volna. :)

És hogy miért tartom ilyen szép ferdén a fejemet? A tévé előtt ülve költöttem el a vacsit és a reklámokat néztem éppen. :) Kedvenceim: az az Airwickes, amelyikben egy kenguru viszi a kéróra a cicalányt, az összes macska-kutyaeledeles, az Europarkos, ahol napozik egy maci, az összes babás, a kutyás pannonos, vagyis szinte az összes reklám, ami létezik. Csak egy kicsit vagyok függő. :)