Tegnap Öcsödön jártunk.

Azért, hogy ne legyen túl nagy lemaradásuk a fejlôdésemmel kapcsolatban, meglátogattuk öcsödi mamát és papát. Fotókkal, videókkal rendszeresen el vannak ugyan látva, Kamerásbácsi gondoskodik arról, hogy ez így legyen, de nem árt azért élôben is mutatkoznom. Az azért mégiscsak más! Az úton odáig végig aludtam, éppen az alvásidômre esett.

Öcsödön elôször Évihez mentünk az oviba, ahol óvónéni. Ott tanakodott a fejem felett anyu és apu, hogy felébresszenek-e, de épp felébredtem és megmentettem a helyzetet. Odabenn több nénit is ismert régrôl anyu, furcsa volt találkozni velük. Egyikükhöz sem akartam odamenni, még nagyon kómikus voltam az alvástól. Viszont a játszóteremben egybôl kipattant a szemem, mert a játékok tárháza fogadott. Végre nagy játszóplaccon tudtam mászkálni! Kellemes mézeskalácsillat volt a teremben, Évi épp az ünnepi, eladásra szánt-ezáltal az ovis csoport bevételét növelô- mézeskalácsokat díszítette. Nagyon ügyes lánka!

De engem csöppet sem ez érdekelt, azonnal nekiestem a játékospolcoknak! Mit gondoltok, mivel játszottam elôször? AUTÓVAL!

Nézzétek csak ezt a kis videót is:

Nagyon tetszettek anyuéknak a minibútorok.

/Kukuccs, Évi! Pápá!/ Lerángattam még a polcról egy pénztárgépet is, meg egy kis szerszámfélét. Még nem tudom ezeknek a kis tárgyaknak a rendeltetését.

Nem sokat idôztünk az oviban, mert mama-papa már nagyon vártak már. Peluscserével kezdtük, amint látjátok, nem volt egy könnyü menet anyunak. Egy ideje már itthon is a padlón próbálkozik, de itt még könnyebb elmásznom. Uzsiztam is, papa tartott addig, mama meg készült a vacsorához. Janó is otthon volt, nemsokára Évi is csatlakozott hozzánk. Felköszöntöttük mamát, akinek nemsokára szülinapja lesz és én is kaptam az újabb hófordulómra /khm...khm...khm.../

egy kormányt. Úgyhogy saját kormányom van ám! Ezen a másik képen pedig azt tanulmányozhatjátok, hogy milyen egyszerre vagyunk kócosak papával. Szóval jól telt az idô odahaza. Papa elaltatott és vigyázta az álmomat. Hamarabb ébredtem, mint szoktam és utána pár percig még kicsit nyugtalan voltam. De lehet, hogy csak az zavart, hogy elzsibbadt a fél orcám. Gyorsan búcsúzkodni kezdtünk, mert vacsira már itthon kellett lennünk. Kicsit késtünk, de szerencsésen hazaértünk. Az esti ceremóniák után pedig nyugovóra tértem. A lazaságnak vannak fokozatai. Mondandóm végén még egy alvós képemmel bizonyítom, hogy tegnap sikerült igen laza oldalfekvésben szunyálnom. Hiába: ágyban, párnák közt...