Ha már az autóknál tartunk...

...vezettem a "mi autónkat"! Amíg anyu elintézte az Intersparban az utolsó szíves-spáros füzet edényre váltását, apuval elütöttük az idôt az autóban. Nem tudtuk titokban csinálni, mert sokszor ráhasaltam a kormányra és ezáltal a kürtre is, és állandóan dudált az autó. Legalább anyu tudta, hová parkoltunk.

Aztán szolnoki mamáéknál voltunk, és képzeljétek, kimaradt a fél 3-tól 4-ig alvásom, olyan jót játszottam. Csak toltam körbe-körbe a kis kamionomat az asztalon. Aztán apu megmutatta, hogy micsoda kis távirányítós autója van Norbinak. Nem készült eleinte videó róla, hogy kotricálok utána, apu meg szívat és soha nem engedi, hogy megfogjam, csak már a végkifejletrôl, amikor sírva veszem tudomásul, hogy kifogott rajtam ez a fura szerkezet. Dédimama is csak áll és nézi, ahogy panaszkodom apu vállán és nem tudom hol megfogni azt a vacak mercit. VIDEÓ: Remélem, Norbi nem bánja, hogy megvizualizáltam a járgányát. Esküszöm, hogy nem bántottam!

Már az uzsonnaidômet is eljátszottam és semmi álommanó, semmi éhségjelzô, úgyhogy hazajöttünk. Meg Pisti is bejelentkezett és nem akartuk megváratni. Abban a percben elaludtam, amint elindult az autó. Kicsit meg is dôltem, de észre sem vettem. Mint ahogy azt sem, amikor apu felcipelt a negyedikre. Most pedig az igazak álmát alszom, anyuval gépeltettem ide, mi is az ábra. Pisti megjött, át kell adni a gépet nekik pár órára.