Ma 4x is cserben hagyott minket az ámítógép.

Teszünk még egy kísérletet, aztán feladjuk. Mára persze. Újabb vírusirtó programmal és hosszas víruskereséssel talán sikerült egy időre rendet tenni. Legalább a bejegyzésünk végéig, plíííz!!!

Szerda délutánról meséltem volna. Elkísértük aput a Tiszaligetbe, ahol futni szokott a körgáton. Míg futkározott, anyu megpróbált közelebbről megismertetni a fűvel, talajjal. Nem sok sikerrel, mert nem akartam megfogni egyiket sem. Gondban leszünk húsvétkor, ha meg akarom a piros tojásokat keresni az udvaron! Egyelőre nem akarok füvészkedni. Jobb volt anyu nyakában szemlélni a világot.

Apu meg csak futott, futott, nézzétek csak a videón! Mi szép lassan elésétáltunk és átmásztam hozzá, amikor végzett. A fűre ő sem tudott letenni, még nem ismerős nekem a terepmászás, lehet, hogy azért. Képzeljétek, apu kiszúrt ott a háttérben egy GÓLYÁT! Persze ne szó szerint értsétek... /pici, fehér pötty a víz előtt, de gólya :D/
Lehetséges, hogy már megjöttek, vagy ez a példány itt telelhetett? A gólyával egyébként vigyázni kell ám, mert veszélyes egy jószág! Tavalyelőtt anyuék is láttak nyáron gólyát és utána nem sokkal megszülettem én!

A kocsiban már várt a hűséges társam, Pandicsek. Vele társalogtam hazáig. Ennyit a szerdánkról.

Ma majdnem átaludtuk a sétarandit Heniékkel. 9 után ébredtünk, állítólag esett előtte pár csepp eső, mi abból szerencsére kimaradtunk. Nem úgy a sétából! Mit sétából, cirkuszfesztiválból! Mostanában képtelenség velem végigvonulni a főutcán, mert nem vagyok hajlandó a senekemen ülni. Csakis anyu karjában akarnék végig lenni. De ha ott ülnék nyugodtan, még el is vállalná, hogy cipel. De izgek-mozgok állandóan, nagyon kell fognia, hogy ki ne repüljek a kezei közül. Bezzeg Milcsi, ő tud viselkedni. Majd veszünk tőle órákat, hogy is kell nyugton maradni. Betértünk 3 üzletbe sportkocsi-ügyben. SAJNOS nem Ferrarit keresünk, /mert az autó PIROS, ha nem tudnátok/hanem egy kényelmes babakocsit nekem. Nincs túl nagy választék és érdekes módon azokat a típusokat, amelyeket kedvelnek a mamák, pl. PegPerego vagy BébéConfort, stb., nem is lehet Szolnokon kapni. Van Pierre Cardin, CAM, , egy-két másik, oszt jóvan'.

A nagy küzdéstől aztán kidőltem és aludtam egy keveset, egészen a kisboltig, ahová beugrott anyu kenyérért. Sírva ébredtem, mert megállt alattam a verda és kit láttam előttem? Pistit. Próbált felvidítani egy frissen vásárolt csavarral, nem sok sikerrel.

Otthon házikosztot kaptam, igen finom kiadásban: alma-répa-krumpli-zeller volt az ebédem husi nélkül. Kevés fűszerrel és pár csepp olajjal feldobta anyu, nagyon ízlett. Szerintem neki is, szép komótosan kikanalazta a turmix után a maradékot a tálból.

A délutáni alvás már a megszokott időben zajlott, 4 nap kellett, hogy rendeződjön a napirendünk az óraállítás után. Ma is a pancsink volt a nap fénypontja. Igazi, könnyes sírással adtam anyu tudtára, hogy korai volt kiemelnie a cirka félórás locspocs után. Tényleg nagyon sírtam, elismerem. Hajszálpontosan 8-kor aludtam el és most azért tudok mesélni, mert fölébredtem pityizálni. Apu altat majd vissza, amíg anyu ide bepötyögi a bejegyzést.

Jó éjt mindenkinek!