Jól láttátok, egy babakocsival töltöttem az időnk egy részét...
Kései időpontra jelenkeztünk és hiába aludtunk anyuval 8:40-ig, 11-re elálmosodtam. Sokat nyűglődtem és a sok babától - illetve a hangzavartól, amit keltettek- sokszor sírva is fakadtam.
Aztán, amint kezdtek hazaszállingózni a gyerekek, úgy jött meg a kedvem és kezdtem feltalálni magam. Ki szereti azt, ha kikapkodják a nagyobb gyerekek a játékokat a kezéből? Én nem és hiába vagyok akaratos, még nem tudok visszavágni. Végülis ezért járunk közösségbe, hogy megtanuljam a dörgést. Egyszer én is majdnem nyakon vágtam egy nagyobb lánykát, mert ki akarta az autót venni a kezemből, de nem lett végül pofon belőle.
Anyukámat előtte és utána is teljesen kikészítettem. Odafelé és visszaútban is a fél távot a karjaiban óhajtottam tölteni. Nem vettem tudomást arról, ahogy a fülembe duruzsolja, mennyire nehéz vagyok neki, és hiába mutogatta Lilit és Marcit előttünk, hogy ők milyen szépen elüldögélnek a kocsijukban. Végül elaludtam, azért voltam nyűgös. Ebédre fél kettőkor került sor, teljesen kikészültem ettől az óraállítástól. Volt egy jó kis napirendünk és most kezdhetjük előlről az egészet. Két dolog maradt meg bombabiztosan: az éjjel egy és öt körüli evészetem. Na de a nap többi része? Ismét későn kelek, késő délelőtt alszom el, emiatt csúszik az ebéd és az egész délután. Tegnap pl. este 5-6:30-ig aludtam, ezért jóval később fürödtünk és ettünk. Elaludni meg épp tízre sikerült. Anyunak a vasalós-orvosos filmek helyett/mellett velem "kellett" foglalkoznia, mert az álombaringatáshoz kis dudorászással még ragaszkodom.
Sokat segítek neki továbbra is. Teregetni/leszedni nagyon szeretek és imádom rágicsálni a vizes ruhákat. Meg bújócskázni a szárító körül. Anyu valami jó időt emleget, hogy végre majd kikerülnek a száradó ruhák az erkélyre, de egyelőre idebenn párásítunk.
Készült a teregetés vége felé két egyenrangú kisvideó, és nem tudta anyu eldönteni, melyiken vagyok rosszabb, ezért megnézhetitek mindkettőt:
A lényeget nem is mondtam még: alig ismertem anyura, mert Pistikét csinált belőle tegnap a fodrász néni. Arra az időre, amíg ezt végrehajtotta, szolnoki mamáékhoz kerültem vigyázásra. Sokat játszottam papával, mama meg elaltatott ebéd előtt. Képzeljétek, mama ebédre anyu kedvenc sütijét készítette el! /máglyarakás hmmmm/ Nem is értem az anyósvicceket! Bár anyu előrevetítette már nekem, hogy jól gondoljam meg, miféle kislánkát hozok a házhoz, mert kegyetlen anyós lesz! Mivel ez kicsit korai még, ejtem is a témát. Bocs.





1 megjegyzés:
Nnnna, így kell ezt csinálni. Antiszociálisan viselkedni közösségben és Anyun csimpaszkodni izomból :) Valahonnan ismerősnek tűnik nekem ez a viselkedés... nem is tudom, honnan :)
Pacsi
Bundika
Megjegyzés küldése