Biztosan csapongani fogok térben és idôben, mert attól, hogy nem írtam, az élet csak úgy zajlott körülöttem!

Ma itt járt nálunk Évi és Janó. Janó hasáról sokkal jobban láttam a reklámokat, amikért mostanában nagyon odavagyok. Évi valahogy nem került fotóra, csak az ô gépükön, úgyhogy majd késôbb tudok képpel szolgálni.

Ebben a jó hangulatban beleszagolhattam apu sörébe is. Mert hiába ettem, ittam pár perce, a felnôttek kajája, piája sokkal ízletesebb, mint a babakaja. Ki is provokálom a magam módján, hogy megkóstolhassam, bármikor és bármi legyen is az. Van egy kicsi korsóm, már megvolt szüleimnek akkor is, amikor csak elterveztek maguknak egy gyereket /mit egy gyereket: A GYEREKET! / Abból itatott meg apu teával, azt gondolván, hogy becsaphat engem, mert én azt fogom hinni, hogy sört kapok. Úgy csináltam, mintha sört ittam volna, hadd örüljön már az öregem!

Olyan jól elvoltunk, hogy el is felejtettem a szokásos napi 3. alvásomat, ami estefelé esedékes. Játszottunk, bohóckodtunk és már csak az igazi esti alvásra dôltem ki. De nagyon. Ez az esti ébrentartás lefekvésig nem mindig sikerül anyuéknak, mert néha nagyon elfáradok és nem tudom nyitva tartani a szememet. Ilyenkor még hunyok fél órát és teljesen kisimulva ébren vagyok este 10-10:30-ig. Addig viszont szigorúan játszani kell velem!

Van ám, hogy kivételt teszek, nehogy visszavigyenek oda, ahonnan jöttem! Olyankor már este 8-ra beájulok és reggel 8-9-ig alszom. Ez a jógyerek-énem. Na, nem ám egyhuzamban, mert hirtelen szomjúság tör rám 11 felé, majd halálos éhség éjjel 2-kor, az akkori tápival ki is bírom 5-6-ig. Asszem ma éjjel fogják lefilmezni az ôseim, ahogy tátogok a kajáért. Nem semmi, azt elôre elárulom. A szomszédunk így szépen lassan visszakapja azt a sok-sok, ellenünk elkövetett, vélt vagy valós sérelmet, miszerint nagyon hangosan és sokszor hallgatta ugyanazokat a zümzüm zenéket, amit sem anyu, sem apu nem szeret. Á, nem sírok ám sokat, de az a röpke pillanat elég ahhoz, hogy kipattanjon a szemük. És jó, mély hangom van ám!