Megnyuszultam,

igazi, vörös szemű nyuszi lettem, pedig még messze a húsvét. Ismét a szemem lett a gyenge pontom. A szakadozó köhögésem miatt nem maradtam volna itthon, de a szemem az elég gyeszera. Tuti kötőhártyagyulladás, teljesen olajos-csipás volt ma reggel, úgy kellett levakarni, már bocs a témáért. Délutános a doki, majd odamegyek kezdésre.

Kopkop a családom többi tagja jól van.

Peti édes volt ma reggel /és minden reggel/, mert mindig megkérdezi félálomban, hogy ma hová megyünk, mit csinálunk. Ilyenkor elsorolom neki, hogy hétközben ovi+meló, hétvégén meg ilyen-olyan programok. Mosolyogva ébredt, meg mi is, mert nagy áttörés történt tegnap este. Biztosan emlékeztek, hogy volt egy kis műtétje anno, egy kis belevágás a férfiasságába, mert szűknek mutatkozott a vége. Nemrég úgy tűnt, hogy kissé elnagyoltuk mostanában a fürdés utáni ceremóniát és mintha összenőtt /:o/ volna a műtéti heg. Nem is engedte Peti piszkálni, nekem meg már az újabb műtét lebegett rémálmaimban a szemem előtt. Hogy lehettünk ennyire felelőtlenek, stb... Erre tegnap este fürdés közben kértem Petit, hogy csinálja meg a szokásos tornáztatást, és akkor szép lassan megnyílt a vége és ismét előbukkantak a dolgok, ahogy kell. Nagy volt az öröm, neki is tetszett, mert mondtuk neki, hogy a nagyfiúknak is ilyen van :), erre mondta, hogy most már az övé is olyan, mint apáé :))) Hú, de nagy kő gördült le a vállamról!!!

Amúgy is szereti magát apukájához hasonlítani, vagy legalábbis apának látszani. :)

Vagy erősebbnek mutatkozni apánál:

Mindenben nyerni akar, ezért képes felrohanni a negyedik emeletre is, csak hogy ő érjen először az ajtóhoz. Vagy lefelé. Vagy mikor öltözünk, ő akar nyerni, a játékban ő akar nyerni. Remélem, az életben is nyertes típus lesz! :)

Igyekszünk bevonni a mindennapjainkba, bármi legyen is a feladat. Jön darálni, reszelni, gépeket be- és kikapcsolni, mosogatót, mosószert, öblítőt adagolni, vizes ruhát kiszedni, stb. Szívesen dobja be a szelektív gyűjtőkbe a hulladékot, a visszaváltható üveget. Szívesen vásárol egyedül nyalókát. Sajnos, erről a mániájáról még nem tudom leszoktatni. Kiválasztja, kifizetjük, belenyal vagy kettőt és kidobjuk. Sajnos, amíg a boltosnénik épp a gyerekek fejmagasságába, az orruk elé helyezik a nyalókásbödögéket, ez nem lesz másképp. :( Tudja, hogy fogat kell mosni, ott tolong reggel indulás előtt, a déli lefekvésnél és késő este is, hogy menjünk fogat mosni. Kár, hogy nem éri el egyedül a villanykapcsolót, mert simán meg tudná az egészet oldani egyedül. Tegnap Vera óvónéni újságolta nekünk, hogy már csak icipicit kell Petin segíteni, ha öltözködnek udvarra menéskor, vagy átöltöznek alvás előtt. Szinte egyedül teljesíti az olykor nehéz feladatot. Térdig érő zokni, stb. A ruhái kényelmesek, nem kap szűk nyakú vagy passzos felsőt, hadd boldoguljon egyedül.

A rendrakással még hadilábon állunk, idehaza mindenképpen. DE! Boldogan nézem, amikor az oviban még azért nem jön, mert a helyére teszi a játékokat. Sokszor "támasztjuk le" a Corában a megőrzőben is, mert nagyon szeret ott játszani. Ott is mindig visszarámol, alig győzöm kivárni nagykabátban, hogy mikor végez. Itthon talán nem vagyunk olyan szőrösszívűek és nagyobb a lazaság. Elvégre nem kiképzőtáborban vagyunk! :) Azért jó lenne, ha egy újabb játék elővételekor eltenné a régit, hogy férjünk is. Majd erre gyúrunk még kicsit, vazze. :)))

Addig is, amíg újból jelentkezem, legyen ilyen szép a napotok, mint ez a jégvirágosság valamelyik reggel az autó ablakán. :))