Ma is korán keltünk,

mégis 3 lett, mire elaludt Peti. Negyed 8-kor már fent voltunk, éppen azért, hogy ne legyen gond az altatással. A Jégkorszak 3 annyira lekötötte, hogy inkább élénk lett, mint álmos. Úgy kellett ráparancsolnom, hogy most már csukja be a szemeit, mert ha nem alszik, megyünk is hajat vágni.

Sajnálom, hogy a hajvágás lett a mumus, szerencsére ritkán kényszerülünk rá. Ma jött el a napja, mert már fonni lehetne neki. Megvárjuk apát, ha nincsenek behavazva és egyszercsak hazaér és ledúrjuk neki.

Havas reggelre ébredtünk, csak úgy szakadt, de aztán olvadni is kezdett. Semmivel nem tudtam meggyőzni Petit, hogy menjünk le hócsatázni. Még az a bot sem volt csalogató, amit este döftünk le a bejárat mellé, hogy ma is használni tudja sepregetésre.

Csakúgy, mint tegnap, nyugodt, pakolászós napunk volt. Főztem egy kicsit/brokkolikrémleves ill. rizses hús/, Peti elvolt a kis világában, bár sokszor jött oda hozzám és sokszor adtam neki soron kívül is puszit. Hiába, nincs itthon az apukája, kell neki a megerősítés, hogy vele vagyok, itthon vagyok.

Györgyiéknél jót játszottak a gyerekek tegnap, összerakták a hosszú és sokdarabos hotwheels-pályát. Peti minden egyes autót jött megmutatni, hogy nézzem meg, milyen klassz autója van Szabinak. Remélem, nem azon jár a kis buksija, hogy majd olyanokat is kap? :) Hazafelé úton szakadó hóban sétáltunk, nagyon szép látvány volt az érintetlen hó az utakon. Petkó talált egy fűzfaágat, azt húzta maga után, mint egy seprűt. Legalább nem akarta cipeltetni magát, mert nincs ekkora sétához szokva. Majd ezután növeljük a távot szép lassacskán.

Itthon gyorsan eltelt az este. A mi kalácsunk is kisült, mondhatom, nagyon finom lett. Annyi turpisság került a dologba, hogy most a sima és rétesliszt mellé teljes kiőrlésű, 3 gabonás, vaníliás lisztet is tettem 1/3 részben. Mennyei finom, lehet, hogy nem is marad Lacinak!

Borzasztó belegondolni, hogy mindjárt vége a hétvégének. Mondjuk, a nevében is benne van, hogy vége. :) Nem is a munkával van a gond, hanem a korai keléssel. Van még kevés idő és még világos is van, majd tévézek egy kicsit vasalással egybekötve, mert keddig cseregaranciás a vadiúj "családtagunk", ugyanis megfikkant a régi tv. /Végre :))), mert nem lett volna szívem addig újat idehozni, amíg működött./ Annyira a szívünkhöz nőtt, közben meg annyira túllépett rajta a technika, hogy muszáj volt haladni a korral.

Más különös nem történt velünk. Petikém megkért szép nyomatékosan, hogy ezentúl majd én vigyem az óvodába és én vegyem le róla a ruháját és én tegyem be az ovizsákba a nadrágját, stb. nem tudom, mi lelte, mert az apukája soha nem mondta még, hogy nyűgös lenne Peti, amikor ő viszi. Szerintem most ilyen kis anyás lett, ennyi az egész. Sajnos nekem 3/4 8-tól van a munkaidőm, nehéz megoldani, hogy együtt tudjunk menni, mindig kitesznek engem a munkahelyemen és aztán mennek oviba. Mondjuk valamelyik reggel láttam Laci módszerét az öltöztetésnél és hát finoman szólva én is magamat választanám a reggeli ébresztésnél. Én ölbe veszem Petit, még kis ideig megölelgetem, ő is megpaskolja az oldalhájamat a jó meleg kis mancsaival, énekelek neki egy róla költött kis szöveget, hogy miért is kell felkelni és öltözködni, amin jókat nevetgélünk. Stb.

Újabb mániája is van Petinek: sokat kéri, hogy meséljek arról, amikor ő pici baba volt és a hasamban volt. Tegnap és ma is néztünk vissza videót, amikor üzentünk neki a születése előtti napokban és megmutattam a kamerának bálna testemet. Szívem szerint járna még neki egy kistestvér, de így 40 felé nem felelőtlenség lenne a részünkről? Óriási dilemma, főleg a sok műtétem utám ill. az általános eüi állapotom és a +20 kilóm alapján. Kéne mennem Heni testvéréhez, de azt is halogatom, nehogy találjon valami kórosat a szervezetemben. Hagyom is a témát, mert egyből el is kezd fájni valami :)

Töltök inkább fel pár hangulatfotót a hétvégénkről és a kócimóci gyerekemről. Van itt telefonos kép, éjszakai kép, lehet nézelődni:)

ez a tegnapi,amit vittünk

ez a mágneses geomag nagyon leköti Petit