Elég az esőből!

Nem mondom, hogy nem jött jól az eleje, hogy lemosson mindent, ami sáros, poros, koszos lett a télen, például az ótókánk :), de talán már kicsit/nagyon/ sok belőle. Már nem csak önzőségből mondom, mert nem tudtunk kirándulni menni, de bajban van megint a fél ország a belvíz és árvíz miatt.

Úgyhogy itthon dekkoltunk, Laci sem ment szezonzáró utáni síelésre Csabival, pedig nagyon készültek.

Tegnap este, csak hogy megnyugodjunk és csak hogy ne menjünk a hétvégébe bizonytalansággal, és mert ez az első gyerekünk és nem pont úgy kezdődött, mint a múltkor, elvittük Petit az orvosi ügyeletre. Nem azért, mert nem volt jobb dolgunk, de sajnos nagyon belehúzott a köhögésbe péntek délelőtt. Már csütörtökön sem vittük oviba, de akkor semmi komolyra nem gondoltunk. Mindenki köhög mostanság, én azóta is, hogy két hete beteg voltam. :( A fél ovis társadalom beteg, blogkortársaink is, úgyhogy no para. Amúgy is bal lábbal kelt aznap Peti és sírva fakadt az orrszívás után, meg annyiszor kérdezte a héten, hogy mikor nem kell oviba menni, hogy jobbnak láttuk a szolnoki nagyszülőkhöz vinni pihentetni kicsit csüt-péntekre. Erzsike mama hívott tegnap délután, hogy 37,6 lett Peti, a kedve jó, de nem tud elaludni a köhögéstől és talán a stodal szirup már kevés neki. A gyerekorvos délelőtt 8-10-ig rendelt, úgyhogy kénytelenek voltunk kivárni az este hetet. Előtte már kapott egy rectodelt kúpot, mert ahhoz épp elég volt a stílusa, ezért mire odaértünk, gyakorlatilag abba is maradtak a tünetek. Na, szépen vagyunk, majd jól leteremtenek, gondoltam, hogy miért viszünk oda tünetmentes gyereket, de kellemesen csalódtam. Előszöris senki nem volt előttünk, másodsorban nagyon kedves doktornéni vizsgálta meg alaposan Petit. Nem jegyeztem meg a teljes nevét, de Erikának hívják. Ő 37,3-at mért a fülben, és látta Petin, hogy mi a szitu, sőt elmondta, hogy most minden második gyerek ebben szenved. Ugatva köhög, stb. F.sza kis vírus. Szép a torka, tiszta a tüdeje, csak éppen elviselhetetlen hangon köhög, ha rájön! :( Megkaptuk a sorban lejegyzetelt tennivalókat és jöhettünk is haza. Azóta ápolgatjuk, ha hagyja magát, mert anyja gyereke, ha a szemcseppről vagy orrsprayről van szó. :) Azaz ÚÚÚTÁLJA!

Tényleg beteg lehet, mert még arra a varázsszóra sem jött el ma reggel velem az Intersparba, hogy választhat játékot magának. :) Ebédet főztem, aztán próbáltuk Lacival rávenni, hogy aludjon, mert délután elmegyünk vasútmodell kiállításra. De nem aludt, úgyhogy felkerekedtünk és megnéztük azt az ominózus kiállítást.

Túl sokra nem emlékszem belőle, mert a lényeget, a maketteket/modelleket félvállról pillogtuk meg, hiszen ott volt a két nekivaló "terepasztal" a favonatos játék ill. a Thomasos pálya. Na, akár ott is hagyhattuk volna záróráig, mert nem tágított az asztalok mellől. Kár, hogy itthon nincs ekkora hely neki, hogy állandóan elől lehessen hagyni a síneket. Mire ébred, majd összerakom neki, hadd örüljön!

Néhány emlékkép az eseményről:

Ez nem tartozott szorosan a kiállításhoz, de minden gyerek ott rohangált, így Petinek is ki kellett próbálni a lejtőn/emelkedőn futást/és többszörös hasraesést:

Láttátok anno a Hasutasokat? Az jutott Petiről eszembe a fenti képről. Mert hogy így kezdődött, ha jól emlékszem, hogy egy ilyen alkalmatossággal közlekednek az elején. Pont azt nem találtam meg, de egy dalt idemásolok a youtube-ról, annyira belemászott a fülembe. Meg Zelei Gábor "munkássága" is. Sokat nevettünk rajta, tök jó fej a filmben!