Utolsó szabim erre a napra esik

ebben az évben. Nem így terveztem, hogy majd Petivel kettecskén töltjük, de így alakult. Nem is fogtam semmi megfeszítőbe. Nem is tudtam volna. A kis hoppmester gondoskodott róla. :) De ennyi puszit és ölelést sem kaptam mostanában tőle, mint ma!

Szép lassan meggyógyult. Nem kap már gyógyszert, nem köhög, csak a szemein látszik egy kis fáradtság. Nem is csoda, esténként nem akar időben lefeküdni és szerintem kialvatlan. Fél órája alszik, pedig most kellene ébrednie a "rendes" időszámításunk szerint.

A mazsolás kalácsom viszont szépen keledezik. Ma az édes sütés volt porondon. Nem győzünk betelni a masinával és nem is tudjuk, hogy létezhettünk eddig nélküle! Bővült a kenyérkeverékek repertoárja. Ma pl. Pennyset vettem, majd Laci megsüti. Idáig a nagyonsokféléből a Cora burgonyása volt a legkenyérszerűbb, de nagyon finom a Lidl-es is. És még nagyon sokat ki sem próbáltunk. Saját /ill. Évi/ kútfőből is nekiláttam már, de nem lett túl magas az a kenyér.

Amíg molyoltam, Peti lekérte a polcról ezt a kirakót és az öszes képét kirakta a maga szórakozatására. A kép csalóka, de nem, nem nyomta agyon a sok hajtogatott ruha Petit! :)

Közben elkezdődött a Tom és Jerry. Na, az fél óra felhőtlen kacagás volt a részéről! Imádja! Látszik, hogy mennyire együtt érez a kisegérrel és mennyire együtt él a filmmel.

Terveztem vele egy kis sétát a környéken, hadd levegőzzünk egy kicsit. Bele is ment egyből. Percekig húztuk magunkra a meleg göncöt, mert a reggeli időjós elég hideget mondott, de annyira kellemes volt a levegő, hogy a fele is elég lett volna. A Pennybe is becsaltam, szépen, fegyelmezetten kerülgettük a milliómegegy embert, akik rajtunk kívül ott voltak. Hazaúton beszereztük az idei kis fenyőt. Peti kérte is, hogy egyből hívjuk fel apát és elújságolta neki, "mekkola kalácsonyfát" vettünk. /1,40-a szerk. :))/ Nem tudunk nagyobbat kerülgetni, jó lesz ez. Idén is együtt díszítjük majd fel, már nem maradok annál a vonalnál, hogy a Jézuska hozta. Mert tavaly sem.