Kimondottan jó fiú

a mai napon Peti. Hiszen tudja, hogy csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot a Jézuska. Ennek szellemében ma semmi rontombontomság nem volt. De semmi. Amit kértünk, az úgy volt, úgy csinálta, azt csinálta. Az ebéd utáni alvás, na az csak harmadik nekifutásra sikerült és 4-5 mesébe került a részemről, aztán sugdolózva, ölelkezve mellettem aludt el Peti nagy várakozással, hogy kap-e valamit, mire felébred.

Ebéd előtt közösen díszítettük fel a fát. Csinos lett és OLYAN jó illat van tőle a lakásban! Nem minden van rajta arányosan a többi díszhez képest, de Peti keze munkáját nem akartam befolyásolni, ahová ő gondolta, oda akasztgatta a díszeket.

Előrehoztuk az estét, mert azt hozta ki a családi kupaktanács, hogy először itthon lesz ajándékbontás, ha ébred Peti, aztán zúzunk szolnoki nagyszülőkhöz, aztán öcsödi nagyszülőkhöz és ott is alszunk.

Úgyhogy megyek is készülődni, ruhákat kikészíteni. Hajnali fél hatkor keltem, mert csepergett az eső és nem tudtam tőle aludni, így akkor készítettem elő az ajándékokat, meg vasalgattam is kicsit. Az a sok hó hogy nem tudott megmaradni! Ma leszaladtam még mazsoláért a boltba, és melegem volt egy póló+melegítő kombóban. Ilyen enyhe karácsonyra nem is emlékszem még, sorra dőlnek meg a melegrekordok.

Petit majd le kéne sikálni indulás előtt, mert ilyen klassz kis kompozíciót rajzolt az orcájára a karácsony tiszteletére:

Érdekes, szerintem még soha nem kente ennyire össze magát, de mikor máskor is tehette volna ezt meg, ha nem karácsonykor? :)

Nagyon laza napja volt idáig, biztosan érezte, hogy a mai kicsit más lesz. Valahogy azt éreztem rajta, hogy el akarja valamivel csapni az időt, amíg megkapja az ajándékait. Ilyen pózokat csentem tőle:

Sajnos a telefonos képek nem túl élethűek, de az életben annyira klassz a barnás-bronzos összhatása a díszeknek! Már annyiszor bementem gyönyörködni a fában!

Volt ma aranyköpése is, amikor akasztgatta a szaloncukrokat.

-Ezeket tesszük fel a fája?

-Igen.

-Ebben csoki van? /milka csokiözön-a szerk./

-Igen. Kérsz? Egyél belőle!

-Nem eszek. Ezek annyija szépek! Meg is pusziltam őket! :))

Tegnap meg rám szólt, amikor Gryllus Vilmost hallgattam/volna/:

-Anya! Ne halgassad máj zenét, mejt engem megőjültet!

És még valami, aztán kikapcs. Pár napja gyakoroljuk az R betű pergetését. Már majdnem megvan! Ilyen viccesen tudja mondani a karcsonyfát! :))

A hó emlékére pedig feltöltöm az idei tél talán egyetlen szánkózós élményét: