Kedves naplóm/nk!

Ha neked csak néha meséljük is el, hogy mi a szösz van velünk, azért a dolgok történnek sorjában. Jók is, rosszak is.

Itt van mindjárt az idei ősz "slágere": a betegség Petinél. Alig járt még oviba, minden nyavalya eléri. Most két hetet volt felváltva a két mamája felügyelete alatt. Egy hét ovi után a következő hétfő éjjel már furcsán köhögött. El is vittük kedden a gyerekorvoshoz, de mondta, hogy nyugodtan vihetjük közösségbe, nem hall/lát semmi rendelleneset. Nem vittük, mert őszi szünet lévén az iskolákban, a mi ovinkban is összevont csoporttal üzemeltek. Petinek nem lett volna gond, szeret átmászkálni a többi csoportba és jól kijön mindenkivel. Na de szerdán már csúnyábban köhögött, rekedt is volt, meg délutánra ment fel a láza. Ott rontottuk el, hogy nem vittük egyből vissza a dokinőhöz, azzal, hogy egy nap alatt annyit romlott az állapota. Végülis kapott köhögéscsillapítót, majd amikor kellett, akkor már köptetőt is, párásítottunk, szívattuk az orrát, csöpögtetük az orrcseppet, balzsamoztuk a hátát, vitamint kapott, stb. Hétvégére már 39,4 is volt a láza, de most valahogy egyikünk se parázott be, mert a kúptól lement és nem vittük ügyeletre. Hétfőn kikaptunk a dokinőtől, amikor felhívtam, hogy vinni kellett volna hozzá. /Nem tudom, többi kedves olvasóm hogy van az orvosi rendelési idővel, nálunk ez a h-sz-p 8-10 és k-cs 15-17-ig nagyon kevés, a munkahelyekről pedig nem illik manapság beteg gyerek miatt eljönni :(((/ Kedden nézte meg végül délután és akkor kezdődött a kanossza-járás. Hogy egyből vigyük ki a kórházba a fül-orr-gége ambulanciára, merthogy csúnya a füle és szíve szerint felszúratná, hogy tisztuljon. Szót fogadtunk, mert mit tehettünk volna és kimentünk kettecskén Petivel a kórházba. Épp jött egy busz, kalandnak fogta fel Peti.

Alig kellett várni és már jött is egy fiatal doki, nagyon szimpatikus volt elsőre is. Az ölembe ült Peti és végrehajtotta, amit kért tőle. Figyelemmel, kíváncsian nézte Peti, mi zajlik körülötte. Szerencsére nem produkált semmit sem a fülfájósság tünetei közül. Nagyon alaposan megvizsgálta, megkopogtatta a fejét-arcát-homlokát, jó alaposan megkukkantotta a füleit és megnyugtatott a doktor bácsi, hogy az antibiotikummal+orrcsepp+gyakori orrszívással helyre fog jönni az a nem is olyan vészes fül. Mondta, hogy neki is van két kisgyereke, tudja, mi a szitu. Matricát is osztott és boldogan vártuk a jó hírekkel apát, aki épp jött is értünk.

Még volt idő a gyerekorvos rendelési idejéből, ezért bementem kérni időpontott a gyógyulás utáni kontrollra. Megmutattam az ambuláns kezelőlapot, de láthatóan nem örült a doktornő. Ezen teljesen ki is akadtam magamban, mert mi az, hogy nem hiszi-fogadja el egy szakorvos véleményét. Elintézte azzal, hogy ő még az életben nem hallotta annak a dokinak a nevét, másnap menjünk el egy "nevesebb" dokihoz, mert biztosan van baj Peti fülével.

Na jó, csakis Peti érdekében megtettük. Előre szégyelltem magam, mert nemet kellett volna mondanom, hogy márpedig mi hiszünk a kórházi dokinak, de munkált bennem az a gondolat is, hogy ne húzzunk ujjat a doktornővel. Biztosan büntiben voltunk, amiért nem időben vittük orvoshoz Petit. De hiszen vittük mi, nem hogy időben, hanem még előtte, hogy valami készülődik benne! :((

Laci papa hozta nap végén a munkahelyemre Petit, hogy odaérjünk fél 5-re a magánrendelésre. Aztán jött apa is. A "neves" doktor bácsi egy röpke vizsgálatból állapította meg, hogy semmi baj Peti füleivel. Hálelúja. 3 percet voltunk ott 5000 forintért. :(((

Szerintünk már kutya baja, de azért kapott egy kis játékot a sok szenvedésért. Laci ellenzi, hogy ilyen esetekben vegyek valamit, de úgy döntöttem, hogy ha neki gyakran jár- és itt hosszú felsorolás lesz :))) - sörike, borika, fagyika, csokika, gesztenyepüré és heti egy-két üveg nutella és tejszínhabos kávé, akkor Peti is megérdemel hébe-hóba egy kis valamit. Az építőkocka mellett döntöttem, mert napok óta megy a ház és torony és daju és tank és jakéta és minden építése. Nem hittem eddig, hogy ennyi időre le tudja a figyelmét kötni az építés és olyanokat rak össze, hogy csak pillogunk az apjával. Lépcsőt pl. Vagy garázssort, kis segítséggel.

Úgyhogy így jártunk.

Kócimorci

Kobzimacska

Lebilincselő gyermek, különös tekintettel a "jendőjövéje", amit madzagokból tekert a derekára. :))

Anya,de szépet építettél! Mindig bohóckodásba fullad a vetkőzés. A Petié természetesen! :)

Aztán kedvencek között mostanában a dominó. A játék is és a doboza is, ami kiváló lift a robotoknak. :)

Arra is használjuk, amire való, de hamar megunja egyelőre.

A sok betegség sok alvással járt és talán egy kis fogyással is. Valamelyik nap mértük: 13,50 kg volt és majdnem egy méter a magassága. Jövő héten a 3 és feles évfordulóján pontosan megmérjük majd.