Továbbra is itthon

Még nem mehet Peti holnap sem oviba, ezért egymást fogjuk boldogítani a hét hátralevő részében. Köhög még kissé és még mindig folyik az orra. Még az a jó, hogy ha azt mondom neki, hogy nem tudok hozzá lekucorodni a földre, mert fáj a hasam, akkor megérti és képes egyedül is játszani, ahogy ma délelőtt is tette.

Megjártuk reggel gyalog az orvosi rendelőt, lehet ide vagy 6-700 méterre, előtte bementünk két bonbonért meg egy kindertojásért a pennybe és már be is szólított a doktornő. Ma is mondta nekem, hogy nagyon jól sikerült ez a kiscsávó, mindezt a bonbonosztás után, de remélem azért, hogy érdek nélkül mondta és nem csak munkaköri kötelességéből, ma is hízott ezért a májam rendesen :)))!

Peti megígérte neki, hogy nem fogja elfordítani az arcát, ha szeretnénk pár perc infrázást a gyógyulása érdekében, sőt, majd' leugrott a vizsgálóról, hogy máris lámpázzunk egyet! Bezzeg ha sor kerül majd rá, már látom is magam előtt, hogy mindenféle kifogása lesz ellene. Igazi kifogásbajnok! Most nem megyek, majd ha megigazítottam ezt /és akkor tényleg odamegy valamihez és megigazgatja/, alszok még egy köjt, aztán megyek, most még szunyókálok egy kicsit és aztán szívjuk ki az ojjom, majd akkoj füjdizek, ha végeztem a játszással, stbstbstb...

Összefutottunk Györgyivel, akit elkísértünk a temetőbe a nagypapája sírjához. Petinek pár szóval elmondtam, hogy mi is az a temető. Beérte az angyalkákkal meg a mennyországgal, de arra, hogy miért van az, hogy ez is sír, azt még nem tudja megkülönböztetni. Eljött délelőttre hozzánk Györgyi, elidőztünk itt, amíg Peti játszott. Vonatpályát építettem, de elég szegényes hozzá a műszaki érzékem, Laci biztosan életszerűbbet is tudna. Peti mindenesetre elégedett volt a művemmel, mert nem egészen egy percig játszott is vele. :))) Aztán "dajuzni" kezdett. A kampók meg szögek meg kalapácsok között is szeret elidőzni, meg a mindent mindennel való összeakasztásával és összekötözésével. Hétfőn és kedden öcsödi nagyszüleinél volt és kiélhette efféle szenvedélyét is.

Előkerültek ma reggel a játékos zacskóból a gesztenyefigurák is, amik Évivel és papával készültek. Sajnos ahogy száradnak, úgy veszíti el mindegyik a méltóságát, de nagy gonddal őrizgeti még őket Peti. A képet róla pedig nem sikerül idetennem! Szétvág az ideg! Mi lett ezzel a blogspottal? Feltölteni engedi, és a lap tetejéről nem tudom idehúzni, ahová szeretném, mint ahogy eddig tettem. Hiába, kijöttem a gyakorlatból...

A délelőtti sétánk különben nagyon "eredményes" volt, mert egy időben ürítették ki a közelben a szelektív tartályokat az út egyik oldalán és mosták az utat a másik oldalon. Így egy időben két műsorszámot is láttunk, a takarítókocsit még el is kísérte egy darabon Peti. Már-már majdnem olyan érzés volt ez, mint amikor megboldogult kismamakoromban róttuk a város utcáit és kerestük az élményeket. Most meg az élmények találnak meg bennünket és ez annyira jó!