Filmet álmodtam

és borzasztó volt. Nem is néztem pedig meg este a Baljós árnyakat, de lehet, hogy a reklám, ami volt róla a tévében, elég volt az agyamnak a kombinálásra.

Szóval szép csillagos este volt, már feküdtünk Lacival és Petit altattuk, amikor megláttam az égen egy hatalmas, leginkább mikrofonra hasonlító repülő űrhajóféleséget, ami némán, lefelé ívelő pályán haladt az égen. Szépen ki voltak a kis ablakai világítva. Erre Laci mondta, hogy az nem repül, hanem zuhan! És már hallatszott is a robaj és szállt a por és rengett a föld a közeli becsapódás után. Álmomban kicsit máshol laktunk, ott a Kossuth tér környékén, kicsit magasabban, mint most. Amikor végre ki mertünk nézni az ablakon, katasztrófa-látvány fogadott. Épp a mi házunkig repedt meg a föld, felgyűrődött mindenhol az aszfalt, dőltek le a házak, visítoztak és menekültek az emberek. A mi kis autónkat is elnyelte a föld. Rémálom volt. Emlékszem még arra, hogy nem üzemelt a telefon, csak a 112-őt lehetett hívni, de a tévé működött és abban láttuk, hogy csak a mi környékünket sújtotta a robbanás. Valahonnan volt 3 és fél aranyrudunk, azt hajtogattuk be a ruhánk aljába és menekülőre fogtuk, hogy eljussunk valahogy anyuékhoz. Ennyire emlékszem, megúsztuk, de nagyon rossz volt. Biztosan furdal a lelkiismeret, hogy elfelejtettem tegnap lottót venni :))) Végül nem lett ötös találat, így jövő héten újra megpróbáljuk.