Balatonszárszó

Ott meg 07.10-11-12-én voltunk asszem. Az ún. téesz-üdülőben, ahol még anno nyaraltunk kiskorunkban. Annyi változás van, hogy a szobában lcd tv van, amúgy szinte semmi, minden ugyanúgy néz ki. A strandot nagyon nehéz megközelíteni, mert az egész part beépült már. Én ennek annyira nem búsultam neki, mert évről évre egye jobban kinövöm a fürdőruhámat. :)

Azon a hétvégén volt az egyik mélypontja a nyárnak. Hát mikor is esett volna az eső, ha nem végig az odautunk alatt. Se előtte, se utána, már májustól az a rohadt tikkasztó hőség, de amikor ott időznénk egy kicsit a Balatonban, dermesztővé válik az idő. Szelavi.

Strandidő híján Peti csocsózni tanult, és ismerkedett a fullextrásra feltöltött orvosi táskájával, amit ott kapott meg Éviéktől. Mi Évivel palacsintasütési rekordot állítottunk fel, mert olyan saccperkábé 100 körül kellett sütni, bográcsos kaját ettünk Janóéknak és mentős kollégáinak hála, aztán vasárnap csak kimerészkedtünk a partra.

Jaj, a lényeget majdnem kihagytam! Pénteken éppen este 10 felé értünk Zamárdiba, ahol édesapucika meghallgathatta a kedvenc Kraftwerkje koncertjét a Balaton Soundon. Kérem szépen: szervezni tudni kell. Annyira véletlen volt, hogy eljutott, hogy az csak na! Őt letettük, Petivel továbbléptünk a közeli Szárszóra, majd éjfél felé visszamentem Laciért.

Vasárnap egy nagy kanyarral úgy jöttünk haza, hogy komppal áthajóztunk Tihanyba, ott lehűtöttük magunkat egy kis fagyival-jégkásával, mert az hozzá tartozik, hogy az eljövetelkor már újra kánikula volt, beálltunk a visszafelé úton az araszoló dugóba, aztán a kis okos gps elnavigált Veszprém felé és akkor végre tudtunk is haladni. Nem is mi lettünk volna, ha nem így történnek a dolgok. :)