A legjobb napok mégis a közösek,

amikor nincs se bölcsi, se meló. Lehet reggel hancúrozni, nem kell sietni az öltözéssel. Lehet pizsivel a fejünkön csatakiáltani, max. megharagszik az alattunk lakó. Idáig még nem szólt. :)

Én sokszor és sok mindenkinek mondtam, amikor már nagyon szerettem volna kisbabát, hogy felőlem aztán a fejemen is ugrálhat majd a gyerekem, csak legyen végre. Hááát, majdnem úgy is van. De többször és inkább az apjáén teszi hálaazégnek. :))) Azt meg, hogy számunkra ennyire ideális, tökéletes kiskrapek lesz, azt nem is mertem álmodni.

Itt már majdnem utolértem magunkat, már ami az eseményeket illeti. Pénteken szolnoki nagyszülei köszöntötték fel Petit a közelgő szülinapján, szombaton hazamentünk az öcsödi nagyszülőkhöz és ÉviJanóhoz, mert Janó beosztása miatt máskor nem tudták volna megejteni. Millió fotót lőttünk el, majd várok Évitől párat és folytatom, ha ideengednek a fiúk. :)