Mit látsz a téren? Ki áll kevélyen talapzatán? Egy kõszobor!

avagy Peti szoborrá válása...Ez az örökzöld Hofi-sláger illik a legjobban tegnapi játszótéri fotóriportunkhoz:

Addig semmi baj nem volt, amíg megérkeztünk Petiért a bölcsibe. Felfalt 10-12 db túrós fornetti pogácsát, ivott rá egy csomó vizet. Még jó, hogy nemrég volt uzsonna és Valika szerint nagyon jót evett Peti. Megnéztem az étlapot. Hát nem is tudom, én jól laktam volna-e egy ilyen menütől: salátafőzelék+omlett. Még az omlett csak-csak.

Aztán meglátta az autóban az ott felejtett homokozószettjét meg a kismotorját és bele is költözött a kisördög. Hogy menjünk játszótérre, de a "nagy" játszótérre menjünk, ahol sok a homok. Gondoltuk Lacival, hogy a Nefag-játszótérnél nincs nagyobb Szolnokon, ott a homokozó is nagy. Megérkeztünk, de Peti nem volt hajlandó kiszállni. Még bőgött is, hogy "a nagy játszótéjje akajok menni!" Laci még elvitt bennünket nézelődni a régi vashídhoz, vagy lehet, hogy azon filózott, hogy beleugrik a vízbe, ha tovább hisztizik Peti. :))) Aztán visszajöttünk a Tisza-partra, a játszótérre. Zzsúfolt játszótér fogadott, minden játékon özön gyerek, de Peti ott akart lenni. Csúszdáztak egy csomót az apjával, én meg időpontot egyeztettem a fodrászommal, aki szintén gyereket szellőztetett. :) Aztán előkerültek a homokozós játékok és Peti elkezdte az önzőzést. Egy műanyag homokfutójára vetett szemet egy másfél éves kisfiú, de Peti hajthatatlan volt és nem adta neki oda, pedig nem is azzal játszott, hanem velem tölttette a vödreit és borigatta kifelé. Biztosan kaméleon ez a gyerek, hogy annyira oldalt és hátra is lát, ahol a kisfiú megkaparintotta az autót. :)) Na jó, fogtuk magunkat, mert nehéz ilyen helyzetben igazságosnak lenni és összepakoltunk, meg amúgy is fázott a hátam. Próbáltuk mi magyarázni neki, hogy attól még az övé marad, hogy más is megnézi, de süket fülekre talált a mondandónk. Kiszabadultunk a tömegből és lesétáltunk a vízpartra. Petikém imád fel-lemászkálni a meredek lejárón. Mindent alaposan megszemléltek Lacival, aztán sikerült végre rávennünk, hogy induljunk haza. Volt vagy fél 7, mire hazaértünk.

Az önzőzése kezd mostanában felülkerekedni rajta. Már másodjára fordult vele elő, hogy a bölcsibe vitt játékait megmutatja ugyan reggel a gyerekeknek, de még a jelenlétünkben vissza is veszi azonnal és kiszalad vele a szekrényéhez és elspájzolja jobb időkre. Pedig olyan aranyosan szaladnak elé a fiúk: -Szia Peti, milyen autót hoztál? :)) Remélem, kinövi, addig meg majd megleszünk valahogy.