Április négyről

szóljon az ének. :) Á, csak vicceltem, megkíméllek benneteket. Csak mesélek, de hosszasan.

Még pénteken este szólalt meg Peti az autóban, hogy menjünk muzseumba és nézzük meg a gistályokat. Hogy miért éppen ott és akkor jutott mindez eszébe, nem találtuk ki Lacival. Meg is állapodtunk, hogy jó idő esetén elmegyünk szombaton a gyöngyösi Mátra-múzeumba, ha már Peti annyira mehetnék. Ősszel tetszett neki, főleg a szavaival mondva csillimilli kövek.

Este még látogatóink akadtak, mert Éviék jöttel egy egy kis időre. A gyermekem is és Évi is jól elvoltak. :)

A gyermekem még utána sem bírt magával. /Nem tudom, Évi hogy viselkedett otthon. :)/ Ugyanis Peti bemászott a sarokszekrénybe, szétdúrta a ruhákat, befeküdt aludni, meg levette a szandálját és felvette végül az apja cipőjét és abban grosszált.

Másnap reggel szép napos időre ébredtünk és már indultunk is nagy fővárosunkba. Menet közben szórtuk az ötleteket, mert szerencsére vannak programismerő bloggerinák ;), akik mindig adnak valami jó kis infót, hová érdemes menni. Szóba került a Vasúttörténeti park, vagy a Közlekedési Múzeum, Fogaskerekű is, de végül a Természettudományi Múzeumban kezdtünk. Az aztán tényleg útba esik, meg csillogó "gistályok" is akadnak. Kár, hogy így levette az állambácsi a kultúráról a támogatást, mert az állandó kiállításért is kell ismét belépőt fizetni. Peti még ingyé' bámészkodott, de nekünk a két állandó + 2 időszakiért + fotójegyért le kellett csengetni 4200-t. :( Sajnos kevesebbszer tudunk mindezek miatt kiruccanni, de azért igyekszünk.

Petit elvarázsolta a nagy tér. A bejáratnál lévő áttetsző lapokon nagyon óvatosan lépkedett, biztosan volt egy kis tériszonya. Még a kezét is meg kellett fogni. Aztán hosszasan elbíbelődött a krokodilcsalogató gombjával.

Én meg a telefonommal, hogy felvehessem, ahogy hosszasan elbíbelődik a krokodilcsalogató gombjával. Mindenhová bebújt Peti, minden kipróbálható játékot kipróbáltunk, nagyon gyorsan telt az idő. Teljesen lefoglaltuk és lefárasztottuk magunkat: Peti elszaladt, mi meg megkerestük. A csúszdától sem akart csak nagy sokára megválni.

Az állandó kiállítási területen sem sokat változott a helyzet. Még jó, hogy gondolt a múzeum a gyerekekre, mert számos apró felfedeznivalót kínálnak nekik. És nem ám a kitömött állatokra gondolok. Azok mellett simán elment Peti, szerintem nem is emlékszik, hogy volt ott mindenféle állat és hogy olyan barátságosan néztek a látogatókra... Petit csakis a nyomkodnivalók meg összeraknivalók meg a nem megfogható, de elérhető közelségben lévő dolgok, mint pl. a törpe lámpása izgatták.

Engem meg az ilyen kis vicces hátterek inspiráltak fotóz/tat/ásra. De nem is kell ezen csodálkozni, mert hiszen azért tették oda ki. Peti nagyon élvezte, mint ahogy láthatjátok:

Elkészült egy közös mammutos fotó, Peti végre megnézegethette a csillogó gistályait, elcsodálkozhatott azon a jelenségen, amit az UV lámpa okoz, sőt, el is táncolt egy kőtörpének egy kis szolnoki bölcsis táncot /mert mi másnak is nevezhetném a produkcióját :)/ és szabadon csúszkálhatott hason a padlón. :)))

Aztán odacsapódtunk -én csak kényszerből- egy angolul beszélő családhoz, akiknek egy hasonló korú kislánya volt és akit kiszúrt magának Peti és követte őket perceken át és nem nagyon értette, miért nem válaszol neki a kislány, ha kérdez tőle valamit.

A legtöbb időt egy kis vonatos terepasztalnál töltöttük. Egy kisfiúval versenyeztek, ki tudja gyorsabban/tovább/el nem engedve megnyomni a szerelvény indítógombját. Ment ám az izmozás, hogy de én akajom, anucika!

Amikor már laposodott a buli, még készítettem egy fotót "A" koponyákról, apa meg a múzeum kincseiről. :)))


Innen elmentünk Normafára és ott csaptuk el a délutánt sétával, játszóterezéssel. Képriport róla kicsit később, az alkotó nyugodni tér. :))