Tehát holnap is kell dolgozni menni

Most, hogy nem lettünk lottómilliomosok és azért kibírtam szélütés nélkül, elmesélem, hogy alakult a hétvégénk idáig.

Laci mormogott az orra alatt, hogy mégiscsak ne menjek már egyedül az Ikeába. Mit akarok már megint venni és hogy fogom azt cipelni, blablabla. Addig rágtam a fülét, hogy megígérte, szombat délután eljön velem. Juhéjj! Ennek örömére pikkpakk rendbe vágtam a lakást /persze arra ügyeltem, hogy csak ott, ahol a papok táncolnak :) /, főztem egy kis paradicsomlevest, mert tudom, hogy szereti, sütöttem hozzá husit meg egy újabb adag csokis muffint. Most egy tábla Boci tejcsokit apróztam bele. Szerintem egész jó lett. Ebéd után Anna jött át kicsit, hogy beszélgessünk meg szemezgessenPeti mesefilmjei, zené között.

4-kor ültünk autóba. Valahogy mindenkinek egy rugóra jár az agya, mert mindenki más is épp az Ikeában volt. De tényleg, alig találtunk parkolóhelyet. Körbejártuk vagy kétszer az áruházat, ettünk is, aztán megvettük a polcot, amit kinéztünk. Nevetni fogtok, de mindketten a gyerekmenüből választottuk a húst. Isteni finom sült, csont nélküli csirkecomb volt. Hazafelé már esett az eső. Még rá tudtam venni Lacit, hogy álljunk meg a ferihegyi bevásárlóközpontban is, mert valami játékot akartam Petinek venni. Na, óriásit csalódtam, mert nem találtunk játékboltot, a többi üzlet is éppen zárt már. Még a szolnoki tescoba is beugrottunk, ha már egyszer plázanap volt. Ezen is csodálkozom, hogy bejött velem Laci. Kész meglepetés ez a fickó! :)

Van itt nyár óta életben egy piarendelet Szolnokon, hogy este 10 után nem lehet alkoholt venni. Hallottatok már ilyet? Beleszaladtunk a csőbe, mert 22:06-ra értünk a pénztárhoz Laci kedvenc villányijával, meg pechére épp most akarta megkóstolni az amúgy is akciós bodzás-sörös üdítőitalt. Lerakatták velünk, nyista pia! Ez olyan izé dolog, hogy korlátozzák az embert a szabad akaratában!!!

Reggel korán keltem és száguldottam Petiért Öcsödre. Éppen akkor álltak ki Éviék, Peti már ott ült elől Janóval. Szerintem alig hitt a szemének, amikor meglátott. A rendőrsapka volt rajta, amit a szerdai jelmezbálra kölcsönzött ki neki Évi. Valahogy ilyen lesz, ha megmarad egyáltalán a fején:

Úgy vettem észre, örült, hogy látott. Mindannyian ott voltunk körülötte és ő csak bohóckodott vég nélkül. Volt egy olyan két perc is, amilyet még nem láttam tőle és nagyon ledöbbentem. Eldobott egy színes cerkát. Én felvettem a földről és mondtam neki tök nyugodtan, hogy ne dobálja el, mert eltörik benne a bél és majd nem lehet kihegyezni, stb. Erre rámnézett a legcsúnyább nézésével és elkezdett üvölteni és ugrálni egyszerre. Igazi hisztiroham lehetett. Majd ráborult a polcnál a karjaira és szerintem ő sem tudta, mi történt vele. Felvettem, megöleltem, mondtam, hogy nem haragszom, de ne csináljon ilyet többé. Sírdogált, belém fúrta az arcát.

Még ebéd előtt eljöttünk, hiába tüsténkedett mama a konyhában. Idecsomagolta a teljes ebédet. Majdnem egy óra volt, mire Peti is megéhezett és utána is csak sokára aludt el. Most viszont békésen szuszog, teljesen ki van pirulva, öleli a párnát, nem is tudom megállni, hogy le ne fotózzam: :))

Laci délelőtt összerakta a polcot és tanult is. Ha ébred Peti, elugrunk szolnoki nagyszüleihez is.

És a végén a pisitéma nem mellékesen: odahaza is jelezte, ha kellett neki és mind ment a bilibe mamáéknál, Éviéknél is. Viszont: az egyebek, nevezhetjük szunnyadó vulkánnak is, hirtelen törtek fel, már nem érkezett Évi biliztetni. Kaptunk a végeredményről fotókat, de szerintem megkíméllek benneteket vele. Teljesen a háta közepéig tört fel a láva :))) Szegénykéim, nekik valahogy mindig kijut a jóból! :)) Úgyhogy előrehozott fürdetést kellett alkalmazni. A jótékony haboknak hála nem is kell cenzúrázni a képet, tudom egyből mutatni az autómosást: