Betegszabin

Nem is említettem tegnap, hogy mi ez a nagy ráérős bejegyzésdömping fényes nappal. Mert itthon vagyok betegszabin. Szombatra elment a hangom. Hétfőn még bementem dolgozni, de estére már csinos kis tályogok vagy mik nőttek a torkomra, ezért kedden dokinál kezdtem. Múlt héten Laci krahácsolt, most én, Peti tartja magát. Kopkop.

Októberben és november elég sokszor volt beteg, szinte egyfolytában. Akkor kezdtük el adagolni neki a multivitamint a szokásos Cebion és a /néha eszembe jutó/ D-vitamin mellé. Nem vagyok híve a vitaminozásnak, de úgy látszik, ez hiányzott neki, azóta semmi egy kis orrfolyást leszámítva, de az is minimális volt. Reggel a készülődés része, hogy öltözés és fogmosás után már kapja és rágcsálja is, sőt, ha elfelejtenénk, ránk szól, hogy kéri a bitaminját.

Apropó reggeli öltözködés. Nagyot változtak a reggeleink, mert Laci most fél évig Bp-en tanul minden csütörtök-pénteken. Ezt biztosan megérzi Peti, mármint azt, hogy melyik nap az, amikor majd elmegy apa, mert ma is nagyon bújt hozzá és gyakorlatilag ne volt hajlandó elengendi. Fél szemmel figyeltem őket és majd' megszakadt a szívem, de véget kellett vetnem az idillnek. Hallom, hogy mondja Peti Lacinak: -Apa, takajózz be magamat! Majd húztam le róla a takarót és erre rám szólt: Aja, ne! Apát ölelgetem!

Aztán csak elindultunk valahogy, de a bölcsiben már görbült is lefelé a szája. Biztosan tudja, hogy ma nem alszik velünk az apja. :( Pedig olyan vidám volt az odafelé úton és még tegnap este is. Hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, készítettem nekik csokis muffint, hogy megtizedeljem a maradék csokimikulásokat. Egész jó lett, még este elfogyott mind a 16 db. Peti is elnyammogott kettőt és nagyon tetszett neki, hogy olvadt csoki van a belsejében.

Az esti nagy fürdés a mai napig a legjobb móka nekik, bár már alig férnek el ketten a kádban. Minden este újabb játék megy be velük és azzal bohóckodnak. Minden este lehajigálja Peti az összes tusfürdőt meg sampont, minden este elkap még valamit a polcról, miközben veszem ki a kádból, leginkább a labellókat szereti. Legutóbb ez a bordós akadt a kezébe és jól össze is kente magát! :)) /én meg persze hagytam, mert nagyon jó fotótémát szolgáltatott/

Esténként mesefilmmel alszunk el, talán én még előbb is. :) A meseolvasás még nem köti le, talán majd újból megpróbálom. A Kicsi kocsi kalandjai, vagy az Éliás, a kis mentőhajó, a Bolondos dallamok sorozat, vagy a Miki egeres, Donald kacsás filmek: bármi jöhet. Csőrikét nagyon szereti utánozni, sokszor bújik a bőrébe és csapkod meg egy flakonnal, hogy csúnya, jossz macs vagyok! :)

A műszaki kütyük megszállottja. Sajnos nekünk semmilyen extra ilyesmink nincs, de Jánoska mindent felhalmozott, amit csak el lehet képzelni, ezért Norbi révén mindent megismerhet Peti. Pl. itt van ez a PSP /ha az egyáltalán/. Mozigépnek hívja Peti és nézi, mint akit meghipnotizálak. Én még nem láttam közelről iPOD-ot sem, meg mp4 lejátszót sem, sőt, még utána sem jártam, melyik micsoda. Tök bocs. Azt hiszem, ezt nevezik generációs szakadéknak, anyukámat sem lehet pl. sms-ezésre bírni.

Így lehet amúgy koncentrálni rá, ha a kezünkbe kerül: