Egy kicsit magunkról

Ma 10-kor megnyílt a Pelikán üzletközpont. Mehetnék plázázni, de nem megyek. Nem is tudom, hogy birom ki. :)) Táppénzen csücsülök itthon és várom, hogy elmúljon a kötőhártya-gyulladás a szememről.

Rég meséltem rólunk. Éljük a világunkat. Reggel harc az idővel, munka után rohanás Petiért a bölcsibe és harc az idővel. Közte pedig robot. Emlékeim már halványulnak a gyedes, hosszú délelőtti sétákról és a végtelen netezésről éjjel-nappal. Abban a pici időintervallumban, amikor kedvem lenne vacsora után, Petikém - egyem meg a kis szívét - uralja a gépet, Laci is egyre inkább kiszorul. El sem hinnétek, hogy milyen ügyesen kezeli ez a kisfiú az egeret, annak a gombjait, görgőjét. Egyik játékot kikapcsolja, másikat bekapcsolja, mondja, hogy elkattintottam, kicsit nem figyelünk oda és már egy mesét néz. Kap naponta kb. egy órát, hogy tájékozódjon. Gyerekkorunk filmjeit már letöltöttük neki, sokszor kéri, hogy keressük meg neki a Futrinka utcát, vagy a Lolka és Bolkát. Mostanában kapott rá Donald kacsára és Mickey egérre, meg a két rakoncátlan mókusra, a Chip és Dale-re. Hangosakat, embereseket kacag, ha vicces jelenetet lát.

A mai napig nem voltam képes beszámolni a beszélőkéjéről. Pedig az van ám neki! Mindent megmagyaráz. A bölcsiben sokszor fogadnak azzal, hogy mindent elkér, megköszön, szívesenezik, ha valami rosszat tesz, bocsánatot kér, vagy ha úgy teszünk, hogy haragszunk rá, mert elő nem fordulna, hogy komolyan úgy tegyünk, akkor odajön, megölel és mondja, hogy ne haragudj! Annyira édes kisfiú! Nem volt elképzelésünk, hogy majd milyen temperamentumú lesz valójában, de ha lehet ezt mondani, épp ilyet akartunk magunknak! Huncut, vagány, nincsenek is szavak rá, hogy körülírjam.

Valamelyik este nagy sokára értettem meg, hogy mit is akar valójában, elmondta vagy háromszor, hogy Moozsi kuta, esik az eső, mire leesett, hogy a Futrinka utcát akarja látni.

A helikopter még mindig opilikker neki. A tűzoltóautó ítótóautó volt, de már kezd az igazira hasonlítani. Akárcsak az ítótókészülék. Mindenben utánoz bennünket, igyekszünk jó példával mutatkozni. Elköszönéskor mondja másoknak, hogy jó legyél, majd találkozunk! Dédimamától is úgy köszön el általában, hogy csókolom dédi, megyünk haza! Dédike 94 éves, meg is jár neki a tisztelet! Peti sokszor ront be a szobájába, ha mamáéknál vagyunk és lelövi dédit. :) Meg mindenkit. Mindenből puskát csinál és lő. Ezért, bár elveinkkel ellentétes volt a dolog, mégis vettem neki egy kétszáz forintos automata lövést produkáló fegyvert. Az az öröm, ami játék közben rátelepszik a pofijára, szintén leírhatatlan. /Remélem, nem lesz sorozatgyilkos vagy ilyesmi./A kedvencei továbbra is a guroló járművek, azoknak minden fajtája van már. Egyik idáig hinyzó darabja, a taxiautó majd ma vándorol hozzá, amikor öcsödi nagyszüleihez megyünk.

A könyveket is szívesen bújja. Idáig olyanokat válogattam neki, amelyek leginkább járműveket, városi és falusi életképeket mutatnak be. Az ablakoskönyvek kitalálóját csókoltatom, nagyszerű szórakozásra csalogtaja a kinyitható ablakokkal Petit. Mutatom, eddig miket sikerült beszerezni, a többit csak rendelésre vállalja a könyvesboltos, vagy a ma nyíló üzletközpontban az új könyvesboltban hátha lesz választék belőle.

Az erdő-mező-tanya-állatkert állatai egyelőre hidegen hagyják, átlapoz rajtuk, esetleg megmondja, melyik micsoda.

A bölcsődében minden rendben. Továbbra is szeret oda járni. Kopkopkop nem beteg, bár köhigcsél egy ideje. Mindig mesél, mi történt a bölcsiben. Az evés, a 11,30 :)) kilója ellenére központi téma nála, mindig azzal kezdi, hogy volt a bölcsiben ebéd, és csak utána, hogy voltak az udvaron, vagy hogy motoroztak, bicikliztek, stb. Az étvágyával nincs gond, egyre több ételt fogad el és szeret meg, sőt kéri is, hogy az legyen. Valamelyik este pl. 19:22-kor szólalt meg, hogy kérem gombócot, tejfölöt. Na, mit kezdjen egy olyan anyuka, akinek nics a hűtőjében túró? Már ugrottam is a legközelebbib boltba és hoztam neki. 8-ra már kész is volt a túrógombóc, ami majdnem a fején kötött ki, mert megigértem neki, hogy ráborítom. Történt ugyanis, hogy amikor a boltba lendültem, apukája a mosdóban volt, csak fél füllel hallotta, hogy elmegyek itthonról. Távollétem alatt Peti kikunyizott tőle magának két szelet kindercsokit, így már el is ment az étvágya. Szerencsére fél 9-re meg is éhezett és örömmel falt fel vagy 9 gombócot.

Vagy itt a másik kedvence: a máj. Mindig azt keresi a levesben, úgyhogy abból is be kell tárazni a fagyasztóba, hogy legyen. A süteményekről már nem is beszélve, rendes, felnőtt adagot képes megenni belőle. Remélem, most, hogy jön a sütőtök-szezon, arra is rá fog kattanni. Tavaly még szerette, remélem, idén is megeszi.

Úgyhogy ennyit egyelőre magunkról, nem tesz jót, ha sokat gépezek, bár kedvem lenne. Keresek pár tegnapi képet és videót,a tiszaligeti játszótérre mentünk vacsora előtt.

A hangforrásról:

Meredek gátoldal nem számít:

Csigabigás:

Útban a gombákhoz. Meg kell jegyeznem, hogy Peti szívesen

elárulja, ha megkérdezitek, hogy hol lakik. :)

És ha már ennyiszer noszogattam szegény kölköt, hogy énekeljen valami csigabigásat, ideteszem a mondókás blokkot is, bár nem így terveztem. Igaz, kissé távol áll még Petikém ÁronLeontól, aki komplett előadást tart már Kisvakondból, de azért élvezhető sőt! Jó szórakozást!

Egéj, egéj, kisegéj

Itt pedig kicsit ugrik a tű a tejet után, de legalább éneklésbe torkollik :)

És ahogy düllednek az erek a nyakában :))

Lógalába lenne, de ha az nem megy, ott van a tartalék :)) Le se lehet lőni :))

És a végén teljes az őskáosz :)))

/a mondókásblokk szeptember 13-án készült/