Amíg élek, nem felejtem el...

... azt a pillanatot, amelyik múlt csütörtökön este vésődött a szívembe és kisebbfajta szívrohamot idézett elő nálam:

Aludni készülődtünk, Peti kérte, hogy tegyem be a Thomas-dvd-t. Majd szembefordult velem, megcirógatta az arcom és azt mondta minden előzmény nélkül:

- Én is szeretlek!

Erre én :

- Én is nagyon szeretlek Petikém!

Így konstatálta a helyzetet:

- Jaj, de jó!

/a képet köszönöm hystikének, az ő blogjában tetszett meg/