Telik-múlik az idő

Lassan megint eltelik egy hónap bejegyzés nélkül. Irigylem minden nap bejelentkező netes barátnéimat emiatt, főleg, ha még fórumozni is van idejük. Nem megy ez nekem, le is regisztráltam magam az nlcről egy hirtelen sértődés miatt. :( Maradnak a blogger kismamák, őket monden nap becsülettel elolvasom. A napok elfolynak, úgy érzem, semmire nincs idő, pedig friss élményünk mindig akad. Kellene valami diktafonféle, ami egyből papírra veti hangrögzítés után a gondolataimat és akkor egyből megoldódna a mesélés.

A műtétből teljesen felépült Peti. Asszem mi is. Igazán szülőt próbáló egy hét volt. A kontrollra vígan ment vissza Peti az apjával, főleg, mert kettő italautomatát is meg szoktak ott bámulni az előtérben. Legközelebb augusztus közepén lesz jelenésünk, majd akkor én veszem, mert egy nappal hamarabb kezdem a nyári szabimat, mint Laci. Ez a nyári szabi mizéria is megér egy külön bejegyzést, ha el nem felejtem közben, hogy mit akartam írni.

A héten már a 2. bölcsiszüneti hetet töltjük. Múlt héten Évi volt Petivel h-k-szerdán, nagyon jól elvoltak kettesben. Szerda este Évit hazavittük és hirtelen ötlettől vezérelve beledobtuk Petit az első nagyszülős ottalvás mélyvizébe. :) Mindannyian jelesre vizsgáztak, de ez nem is volt kérdés. A helyszínt is ismeri Peti, a nagyszülei is lesik minden kívánságát, csakis jól telhetett az a két nap két éjszaka.

A szabadság mámorára is rájött Peti, mert míg itthon ki sem kívánkozik, max. a játszótérre, Öcsödön már nem elég a házban, de ki kell menni az udvarra, onnan az állatokhoz, majd a kertbe, majd az utcára és annak is a végére, ahol a benzinkút van. Önkiszolgáló vásárló lett a fiunk. Simán besétál a benzinkúti shopba, kinyitja a minihűtőt, kivesz egy Yippi vagy milyen szívószálas dobozos üdítőt, odapipiskedik az eladóhoz, megmutatja neki, majd sarkon fordul és hazasiet a zsákmánnyal. Igaz, hogy meg sem issza, de mégiscsak vásárolt. :))) Janóék vagy mamáék meg majd fizetnek, még szerencse, hogy mindenki ismeri már Petit.

Szóval szépen lefárasztotta mamáékat, akik nem is panaszkodtak rá. Jó gyerek, eszik, iszik, alszik, szót fogad, de azért erős akarata van és nem tágít az elképzeléseitől.

Pénteken mentünk érte, onnan pedig egyenesen Abádszalókra vittük. a Körtési házaspárral tervezett hétvégi banzájra. Petinek kétszer se kellett mondani, hogy megyünk kirándulni, már ment is, hogy szia papa, szia mama, bemászott az autóba és beleült az ülésébe és mondta, hogy indulunk. A böjtje megvolt sajnos, mert péntek éjjel túlpörögte magát és éjjel 11-től sírt vagy negyed egyig. Zengett tőle a ház, a környék, de szegénykémnek csak nem jött szemére az álom. Majd egyszercsak egy szék alá feküdt és hirtelen kidőlt a fáradtságtól meg a szakadatlan bőgéstől.

A szalóki hétvégénk amúgy nagyon jól sikerült. Timi volt a főfőző, mi pedig becsülettel felfaltuk a főzeményeit. Dáviddal nagy haverságba került Peti, szépen megosztozkodtak a sok játékon, amit felhalmoztunk nekik. Alig önzősködtek. A kismedence volt a sláger, mindjárt hármat is felfújtak az apák. Sokat pancsoltak a gyerekek /is/, mert iszonyú hőség volt. Peti imádta a locsolkodást. Szombatra beállt nála a szokásos rend, időben és sokáig aludt.

Szégyen gyalázat, de nem vittem fényképezőt, csak telefonnal készítettem pár silányabb minőségű fotót. Sőt júliusban is alig csattant el egy-két kép. Például ez a pasis készült szombaton: Végül vasárnap a fű is le lett vágva, hála Peti segítő kezeinek. :))

Ezen a héten én vagyok vele, de már ma délre totál elfáradtam tőle. Voltunk élménybeszámolni szolnoki nagyszüleinél, vásároltunk az interspárban, néztünk vonatokat és csak a déli híradóból tudtuk meg, hogy ma is sztrájkoltak, bár jöttek-mentek a vonatok, majd játszóterezni óhajtott urasága, majd hisztifesztivált rendezett a homokozó kellős közepén, mert nem engedtem játszani egy másik kisgyerek játékával, majd minden tócsát megtalált, ami a reggeli 3 perces esőből maradt, bár nagy viharokat harangoztak be, majd amikor már azt gondoltam, hogy K.O. a gyerek és mehetünk haza, kitalálta, hogy még enne egy sajtburgert, majd itthon addig nyúzott mindenféle játékokkal, hogy fél 3 lett, mire elaludt. Hihetetlen, mert reggel 7-kor ébresztettem. 100 %-ig biztos voltam benne, hogy délre már lazán alszik és mindenre lesz időm, erre sehol semmi sesemmi. :( Így nosztalgiázva kerestem pár nappal ezelőtti beájulós fotókat, mert azért tud ő alukálni, ha akar :))