Túl vagyunk rajta!!!

Tegnap voltunk laborban és gyerekorvosnál, ma pedig megvolt a kisműtét. Peti remekül viselte a hercehurcát. Le a kalappal előtte, én már régen kiakadtam volna a helyében, amennyit szenvedhetett a két napon.

Nagyon izgultunk, egyáltalán sor kerülhet-e a beavatkozásra, mert Peti még ma hajnalban is köhécselt és az orra is folyt.

A labor tegnap egy katasztrófa volt! Kissé megdorgáltak szóban az asszisztensek, mert lassan csöpögött Peti vére. Hogy miért nem adtam neki inni, biztosan ki van száradva. Anyád! mondhatnám, de csak hangosan gondolom!!! Én csak betartottam az utasításukat és étlen-szomjan vittem oda/csak egy pohár teával csaltunk :)/ és negyed tízre már le is vették a vért, annyi ideig kellett várni előtte az adminisztrációra. A vérvétel sem sikerült elsőre, mert az előre szépnek kikiáltott kézfeji véna mégsem volt jó lelőhely a 3 kémcsőnyi minta levételéhez, meg kellett a másik kezét is szúrni. Kisfiunk bátran tartotta oda a kezét, mert előtte elmeséltük neki, hogy mi történik majd vele. Ennek ellenére amint megszúrták, már üvöltött is a fájdalomtól vagy félelemtől, nem tudom. Összeizzadtunk, mert nekem tartanom és szorítanom kellett, hogy ne kapálózzon. Na, lényeg a lényeg, ma 7-re kellett odamennünk az ambulanciára, szintén adminisztrációra. leadtuk a papírokat, majd egyszercsak szólított bennünket az altatóorvos. Egy tündéri, kedves nőce volt, asszem Ézsiás Anita, de bocsi, ha nem emlékszem pontosan a nevére. Megkaptuk az altatással kapcsolatos kérdéseinkre a válaszokat, majd továbbültünk a sorba, hogy a sebész doki is beszélhessen velünk. Előtte kapott Peti egy 110-es méretű kórházi pizsit, bejegyzésem végén majd csatolom a fotókat. A dokival is egyezkedtünk, hogy nehogy körbemetélje a kisfiunkat. :) Ő is nagyon kedves volt velünk, Dr. Kürti László a neve.

További várakozás után felmehettünk a kórtermekbe, ahol a két szobában ma összesen 11 műtétre várakozó gyereket zsúfoltak össze. Na, ekkor már ment fel a pumpa, mert majdnem 10 óra volt, előző este evett utoljára Peti és inni is hajnali 5 előtt ébresztettem fel, mert utána már nem kaphatott semmit. Szóval kezdtem idegeskedni, hogy mikor kezd Peti idegeskedni. Erre a mi tündéri kisfiunk a legnagyobb nyugalommal viseltetett és tologatta a kiságyban az autóit. Kapott mára és nagy nap emlékére egy repcsit és egy mesekönyvet, mindkettő lefoglalta szerencsére. Volt egy pár perces fellángolása is, alig győztem csillapítani, hogy ne ugráljon az ágyban, mert beveri a fejét a rácsokba. Vagy szomjas lesz és még sokáig nem ihat. Lásd a következő minifilmben. Ami kurtára sikeredett, mert féltem, hogy lemerülnek az akksik. Percekig ugrált a kismakink :)))

10 óra 17-kor kapott egy kúpszerűségű koktélt a popsijába, amiben valami csodaszer lehetett, mert Peti elkábult tőle. Olyan édes volt, ahogy lelassulva vigyorgott rám meg szólongatott, hogy aja. És a szemei csak lassan követték a mozgó tárgyakat, valahogy így nézhetnek ki a lájtos részegek is. Nem lehetne kereskedelmi forgalomban is beszerezni ezt a valamit? Sok problémánk megoldódna. :)

Mire 11 óra 07-kor jött érte a műtősfiú, már majdnem aludt. 11 óra 20-kor már újra az ágyában pihent, jött is az altatóorvos, hogy az altatása rendben zajlott. Hálelúja!Nade szinte akkor ébredt is és bő félórát sírt, nagyon szenvedett. Rúgott, vágott, nem talált kedvező pozíciót rajtam, ágyba meg végképp nem engedte tenni magát. Kapott láz-és fájdalomcsillapító kúpot, annak is csak sokára jött el a hatása. Délre aludt el a karomban Peti, több, mint két órácskát sikerült hunynia. Kizárta a külvilágot, pedig zajlottak rendesen az események körülötte. A mellette levő ágyon egy idősebb kisfiú várt a műtétre, rá más hatással volt a nyugtató kúp: pár perc nyugi után átbillent és ordítozni kezdett meg a rácsot rázni. Szomjas volt a szentem, de ő sem ihatott. Műtétje után is bő egy órát sivalkodott, annyira akarta már az innivalóját. Lehetőségem az alvásra -Peti ágyára borulva, ahogy azt elképzeltem- így elúszott a nagy hangzavar miatt, majd este pótolom be.

Peti ébredése rendben zajlott, nagyon megörült, hogy már ihatott. Be is lefetyelte a 3,5 deci teát. Szóltunk apának, hogy jöhet értünk, majd beszéltünk a dokibácsival az itthoni teendőkről-kenegetés, kontroll, stb.-, majd hazajöttünk. Igenám, de Peti már a ház előtt kikönyörögte a nénihammát, azaz elkívánkozott a mekdonáldszba. A mekdonáldszot meg elkívántuk a jófrancba, mert a mekdrájvnál nem lehet bankkártyával fizetni, úgyhogy csak szerény sajtburgerbe fojtottuk az éhségünket. Petit akkor nyilvánítottuk tünetmentesnek, amikor kiejtette a száján a nénihammát. :)

Műtétje óta kb. 3x pisilhetett, mert olyankor összegörnyedt és keservesen sírt pár percig. Szívesen kihagynánk ezt a részét, magam részéről öregedtem ma vagy három évet és Laci is kivan eléggé...Most pedig, 3/4 6-kor álomba szenderült, így van időm feltöltögetni a fotókat is.

Külön köszönet a kórház dolgozóinak, mert ha kicsit döcögősen is, de mégis olajozottan működött a mai futószalag.

És akkor fotók:

Előtte, reggel a váróteremben:

A kiságyban, műtétre várva:

Utána, izzadós alvásban:

Békés teázás szexi pizsamában:

És a végén egy kézfejfotó. Ma vettük észre, hogy a tegnapi egyik sikeres vérvétel után bevérzett a kézfeje a négy bütyöknél. Remélem, nem fáj neki.

A mai nap mérlege: kipipálva egy két éve emlegetett beavatkozás, remélhetően sikerrel. Reméljük, a kis és nagyobb szobatársak is gyógyulgatnak. Hajmeresztő dolgokkal kell foglalkoznia egy sebésznek. Az egyik bébilánynak pl. a 6. ujját kellett levágni, mert úgy született. Másik két ujja félig összenőve, gondolom, mert nem mertem megkérdezni, az egy következő műtét lesz. Aztán egy védőoltás szövődményeként a hónaljba nőtt valami eltávolítása, ami valamiből kettő is nőtt, csak a vállnál lévő még nem műthető. És a többi és a többi...

Köszönjük Peti nevében a biztató szavakat, biztosan ideért mindegyik ránkgondolás!!!