Még idehaza

Először is: ismerünk jópár Ildikót, mindegyiknek sok boldogságot kívánunk a neve napján!

Másodszor: mai szülinapos ismerősünk is van, mindjárt kettő is: Csabi és az anyukája, Lenke néni. Nekik boldog szülinapot kívánunk!

A fórumtopikos kisbarátaimra nem is merek gondolni, annyi már a kihagyásunk olvasás-írás terén, hogy az egész név-és születésnaptárat fel lehet lassan sorolni a köszöntésükre. :(

Ott tartottunk tegnap, hogy hajvágás lesz. Volt is, akár disznóvágásnak is elment volna, már ha a sivalkodásomat nézzük. Nem tudom megszeretni ezt a műveletsort, ezek meg nem értik meg. Úgyhogy küzdöttünk egymással. Szerencsére az akksi hamar feladta a hajvágóban, ezért két részletben került sor a fodrászkodásra. A félművet azért megszemléltem egy kistükörben, nehogy nagyon belevágjanak. Majd szépen belenyugodtam, hogy nem menekülök és ilyesmi kerekedett belőle. Egy igazi fodrász még alakíthatna rajta, de sem anyu, sem apu nem azok egyelőre. Még csak az kéne, hogy fodrászhoz is elvigyenek! Úgyhogy ez volt a legfárasztóbb a tegnapi napban. Kezd alakulni a családunk, remélhetőleg egyikünk sem fertőz már. Jó gyorsan végigsöpört rajtunk az a fránya vírus!

Este a fürdés után még brummáztam egy sort, apu altatgatott, aztán csendes nyugovóra tértem.

Ma reggel sokáig azt hittem, ismét szobafogságra vagyunk ítélve. Neki is feküdtem Milán autóinak. Milcsi, megvannak még a verdák, igaz, megtettek már jópár kilométert. Amint lehet, szállítjuk!!! :)

Anyu gyorsporszívózott egyet, közben elkotyogta, hogy levisz a játszótérre motorozni. Erre én lecövekeltem az ajtó elé és azonnal akartam a lemenetelt. Eljött annak is az ideje. Nagyon termékeny sétánk volt. Láttunk ágvágást, megálltunk bámészkodni az autómosónál, ácsorogtunk egy most kezdődő építkezés előtt is. De a legnagyobb attrakció mégiscsak a játszótér volt. Pénteken múlt egy hete, hogy utoljára a szabadban voltam, akkor is a bölcsiben, ebéd előtt. Már nagyon rám fért egy kis tombolás.

Minden játék a helyén volt, jó alaposan körbenéztem. Mindenre felmásztam, szaladgáltam, motoroztam, homokoztam, hintáztam. A "tükröket" is megtaláltam és megcsodáltam magam bennük. :) Mint itthon. A következő kép azt mutatja, hogy valami gondom akadhatott, pedig dehogy, csak jól esett egy hatalmasat üvölteni. Olyan tarzanos-félét. Dudolásztam is, bár inkább látszik fütyörészésnek. :)

Egészen belefáradtam a sokmindenbe.

Kár, hogy hirtelen beborult az ég és anyu a hideg kezem miatt hazasétált velem. De nagyon jól jött a lelkivilágomnak a szabad levegő.

Beebédeltem itthon és kérés nélkül mentem is szunyálni.