Mától ismét bölcsőde

Éjjel volt egy félórás időszak, amikor a frászt hoztam az ősökre a megújuló köhögésemmel. Orromat szívatták, aztán valahogy csak felszakadt az a valami és utána békésen aludtunk reggelig. Nagyon megnyugtató volt, hogy apu is ott horkol mellettünk. Anyu órákon át hallgatta, mert a vacsorához bekólázott és nem akart a szemére jönni az álom.

Bezzeg ma reggel! Ő pattant ki elsőként, hogy elkezdje a heti pörgést. Engem nem kellett ébreszteni, már elég korán ott motoszkáltak a fülemben anyu szavai, hogy mától bölcsi. Nem ugrottam ki az ágyból, hanem cica módjára kinyújtóztattam a tagjaimat. Kényelmesen hasonfekve vártam az öltöztetési macetúrát. Egyébként is szép napra ébredtünk. :))

Ma apu is eljött velünk, hogy átismételjék anyuval, melyik ruhát hová kell akasztani. Nem vettem róluk tudomást, arc- és cumimosás után beszaladtam két nénós autóval a terembe, még Vali néni viszontlátását sem kommentáltam. Így kell ezt csinálni egy nagyfiúnak!