Egyik percről a másikra

Tegnap este 7 felé szabadultam fel kissé az egész napos nyűglődéstől. Akkor, mintegy varázsütésre, felpattantam anyu mellkasáról, ahol már egy ideje megpihentem és mint akinek kutya baja, elkezdtem igazi Peti lenni. Bizonyára már hiányzott mindenkinek a hangom és a fáradhatatlan rohangálásom, ezért nem akartam a közönségemet megváratni. Először kaja után néztem, mert a reggeli negyed pogácsát és pár korty teát már elfelejtette a gyomrom. Levest ettem, igen nagy örömmel és lendülettel. Meg túró rudit. Meg amire rámutattam a hűtőben, többek között kenőmájas-vajas kenyeret, kalácsot. És ittam, mint aki egy hétre valót akar elraktárazni: teát, vizet, gyümölcslevet és ezek keverékét, mert kértem egy kis ásványvizet a gyümölcslémbe, egy kis gyümölcslét a teámba is. Nem győzte anyu szervírozni, de örömmel és kicsit pityeregve tette, mert eléggé kiborult, hogy mennyire hirtelen robbantam le, étlen-szomjan egész nap.

Rongybabát játszottam, nyeklett-nyaklott a testem, nem voltam a magam ura. No de ez szerencsére már a múlté. Még este visszataláltam önmagamhoz és hoztam a formámat. A láz nagyját legyűrtem, már csak az igencsak bosszantó orrfolyás, könnyezés és köhögés gyötör. Bruááááááá...

Annak ellenére, hogy a tegnapi nap folyamán majdnem hat órát aludtam, időben, fél 9 után lefeküdtem. Apu különvonult, hogy kipihenten vezethessen öcsödi papáékhoz. Észre sem vette, amikor hajnali 3-kor "már" talpon voltunk anyuval. Kaptam gyógyit, ittam egy jó flaska teát és utána anyut szórakoztattam. Megnéztük 2x az On the go-s Baby Einsteint és anyunak végre leesett a tantusz, hogy miért mondogatom én az úton azt, hogy gógyi. A rendőrlámpás résznél ismétlik, hogy STOP és GO. Namármost én a go-hoz kombináltam még a lovat is, és lett belőle gógyi. :) Megy ez a beszéd, mint a karaikacsapás. Hogy erre miért hajnali 3 után került sor? Istenem, így alakult! :) Járkáltam is még egy sort, kiráncigáltam a polcról a mágnestáblát és rajzolgattam is, aztán egyszercsak elnehezültek a szemhéjaim és elaludtam. 4-kor.

Mire felébredtem, apu már javában inaskodott a disznóvágáson. Mosolyogva ébredtem és ki is tartott egy percig, aztán keserves sírásba fogtam. Anyu sokára találta csak ki, hogy szomjas és éhes vagyok. Most nem segítettem neki az elmagyarázással, csak bőgtem. És bevallom férfiasan, a nap további részében sem voltam anyu segítségére. Kimondottam hátráltattam a dolgában. Semmi és sehogy sem volt jó. Csak rajta akartam lógni egész délelőtt. Ma már többet ettem, sokat ittam, egyedül az antibiotikumot köptem ki. A megsaccolt mennyiségveszteséget mégis belém erőltette anyu. Hát anya az ilyen? azt az émelyítő ragacsos lötyit. Pfúúúj! /Cedax Baby-a szerk./

Mesélnék még, de egy órányi alvás után nem díjazza anyu, hogy felébredtem, énekelgettem egy sort és most bejelentettem neki, hogy kaka. Akár az élet. :)

Folty.köv.