Kollázsok

Telnek, múlnak a napok, alig akad újabb vagy érdekesebb programunk, amiről érdemes lenne beszámolni. Az elmúlt hétből ragadunk ki pár emlékképet, hogy lássátok, azért nem depizünk itthon a négy fal között, ha éppen nem a bölcsiben vagyok és apu éppen nem dolgozik.

Szombaton Milánéknál voltunk. Ránkesteledett, olyan sokáig játszottam náluk. Alvás után mentünk és szinte fürdetésre értünk haza. Milcsi kapott egy ugráló zebrát, azt teszteltem, no meg az autóit is megtologattam, a hangszerén is játszottam. Heni muffint sütött, volt krumplis fornetti-pogácsa is, szépen megosztozkodtunk rajta Milánnal. Milán beszél, anyu ott olvadozott, hogy milyen aranyos! Asszem, össze fogom én is kapni magam, az elmúlt pár napban már meg is tanultam a vfa és kuki szavakat. Az első nem a kuki szinonimája, hanem a fáé. :) Még mindig nincs elkészítve a szókincstáram, ejnye, anyu, min fogunk majd kacarászni pár év múlva? A képeket mellékeljük. Bár látszólag nagyon bírom Milcsi közelségét, inkább játszottam tőle elhúzódva. Próbált ő jönni és barátságosan megsimogatni, megölelgetni, még most sem szeretem az efféle közeledét. Állítólag majd nagyobb koromban és majd a csajok, stb. ... Meglátjuk :)

Vasárnap szavaimmal élve Éve és Jaja látott vendégül minket. Állatkerti látogatást terveztünk velük, de a viharos-szeles idő közbeszólt és ezért maradtunk a villám-Öcsödrelátogatás mellett. Ebéd előtt értünk oda. Éviék már sütötték az igazi hazai hurka-kolbász-pecsenye-krumplit, anyu meg vitt nekem frissen főzött krumpli és zöldbabfőzeléket. Nagy lakmározást csaptunk. Amióta bölcsis vagyok, imádom a főzelékeket, anyu naponta főz vacsira is és hétvégén is nekem. Ők is azt eszik szolidaritásból. Apukám meg is jegyezte Éviéknél a babfőzelék láttán, hogy nálam igencsak a bizalom jele lehet, ha ilyen förmedvényt is képes vagyok megenni. Igenis képes vagyok. Előkerültek az ottani és a saját játékaim is és elalvásig tologattam. :) Nagyon nehezen jött a szememre az álom, szívem szerint még ott lettem volna a nagyok között, de a testem már alig engedelmeskedett és bukdácsoltam a fáradtságtól. Végül Évinél ment ki a pilács, amikor ő vett az ölébe, akkor aludtam el. utólag tudtam meg, hogy ők az alvásidőm alatt Solo-kártyáztak. Egész jó lett a családi végeredmény, mert bár anyu veszített, lett azért egy becsületes első helyezése apunak! :) Ébredés után elmentünk még beköszönni mamához-papához, akik, mivel nem tudtak az érkezésünkről, nagyon meglepődtek! A fotók Éviéknél készültek, mamáéknál most egy sem.

Amióta bölcsis vagyok, úgy járunk el itthonról, hogy anyu vezet, letesszük aput a munkahelyénél és onnan indulunk a bölcsődébe. Már tudom, mi következik olyankor és lelkesen emlegetem a baba, néni szavakat és hogy hamm, azaz reggelizni fogunk. A beszokásom úgymond megtörtént, bár tegnap valami miatt bal lábbal ébredtem az ebéd utáni alvásból. A többi időben játszunk a többiekkel, állítólag nincs velem gond. Szoktak is összenézni itthon anyuék, amikor emelt hangon nénózok az autókkal, hogy szegény Ica néninek lehet elege ezekből a kisördögökből, egész nap ezt hallgatni! Uzsonna után jár értem anyu, utána még kicsit elidőzünk egy játszótéren, majd megyünk 4-re apuért. Nagyon tudom értékelni-díjazni a játszóterezést is és azt is, amikor előre ülhetek az autóban és apuval vezethetek, vagy csak úgy elpiszkálódhatok, mint tegnap, amíg aput vártuk. Amint jött, már mentünk is ki szolnoki nagyszüleimhez. Norbi már nem volt ott, magam játszottam illetve néha bevontam mamát is. Mindig előkerülnek a videokazetták és garázst építünk belőle, vagy ceruzát kérek és rajzoltatok vonatot, autót. És hát a kajálás! Mindig odacsalogatom mamát a hűtőhöz, hogy keressen nekem valami finomat. Igaz, hogy uzsiból jövök, és igaz, hogy már megettem egy csomó pogácsát, amit anyu hoz mindig nekem, nehogy éhenhaljak, de mamánál is kell ennem valamit. Tegnap már el is tervezte, hogy ad paradicsomot és vajaskenyeret. Meg is fogtam a paradicosmot, amikor a szemem sarkából észrevettem egy doboz kindercsokit a hűtőajtóban. Nem kellett több, szépen visszaszolgáltattam a paradicsomot és csokit kunyiztam. Mostanában nem kaptam csokit, állítólag túl sokat ettem az igazi kaják rovására. És akkor a tegnapi képek is kollázsba rendezve:
Ma reggel igen nehezemre esett a korai ébredés. Nagy mestere vagyok már a takaró/párna fejemre húzásának. Sokszor felsírtam éjjel álmomban. Anyu szerint biztosan a szemfogam miatt lehetett, esetleg az első vacsorára elfogyasztott brokkoli-krumpli főzelék tekerhette a hasamat. /Mert volt ám pótvacsorám is 9 felé, amikor meg vajas kenyeret ettem datolya-méretű paradicsomokkal./ És anyu nem emlékszik, hová tette/m/ a Dentinox-gélt, amivel a növögető fogaimat szokta kencézni, ezért csak teával/tápszerrel kínált és simogatta a hátamat, amíg vissza nem aludtam. Mindezt vagy 100x.

Azt is láthatjátok még végül, milyen szekrényekben tartjuk a bölcsis holmikat az öltözőben és hogyan indulok be a terembe, állam alá szorítva az autót. /A jelemre nem vagyok nagyon büszke, mert nekem a baba jel maradt. Biztosan említettük, hogy Lilitől kaptuk meg a helyemet, ők mondták vissza és ők ezt választották. Mindegy, csak megemlítem./